"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Miután többszöri próbálkozás után sem sikerült kellőképpen humorosan, megkapóan de mégis tanulságosan posztba foglalnom legutóbbi bulink eseményeit és izgalmas kalandjainkat mongol szívszerelmeinkkel, inkább úgy döntöttem folytatom az egyszerű szürke hétköznapokkal.

Még címszavakban: zp, mongol srácok, tánc, kaland, izgalom, őrültség, vakmerőség, nevetés, szex, hülyeség, idegesség, kiakadás, lezárás, megnyugodás, felbukkanás, döbbenet... és végül mégis móka és kacagás. Akiknek tudni kell azok már úgyis ismerik a sztorit.  ^^ Ehhez már csak annyit... tegnap kiderült, nem mentek el. :D

Tegnap vettem Hachinak Hachi figurát. ^^ Gyorsan el is küldtem. Szanaszét szerencsétlenkedtem magam a postán, de sikerült. :D

Ma biztonságpolitikán nyertem egy előadást szerdára juhuuu, aztán kifosztottam a könyvtárat (szerintem a szépirodalom részlegen évek óta nem járt előttem senki xD ), és sütöttem Pupinak "kétoldalú-rántottát"... most alszom, este meg felderítjük milyen a morrisons kedden. :D

....

Nem melleslegesen Miyavi szülinap van! Még mindig ő az én HŐSÖM ( így csupa nagybetűvel) és az is lesz mindig, szóval ez egy különleges nap.

Happy B-Day Miyavi! ^^
<3

 

disappoint... resignation... anxious... alienation... desperate... isolation... envious

És ahogy megismertem... :D

MYV köszönöm hogy vagy, létezel, zenélsz, adsz... ^^

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… 
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével…
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez… …egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér…
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked…
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… hogy valóban erős vagy… és valóban értékes.”

Most akkor írjak róla? Vagy ne?

Érdekes dolog ez az egyetem. Meg izgalmas is. Nem gondoltam volna, de valóban az. Egyelőre még szoktatom magam a gondolathoz, hogy én most TÉNYLEG egyetemista vagyok.... nehéz megszokni így ezt a fogalmat, de az új életmódot azt hiszem nem lesz nehéz. Mivel nem egy "nagy" egyetemre járok (mármint nagynak nagy... annyi szárny és épület, meg emelet meg folyosó van, hogy pillanatnyilag bárhová kell is mennem holdkórosként tekergek és igyekszem megjegyezni az utat) és a szakomon csak 20-an vagyunk, nagyon gimi hangulata van az egésznek. Azt mondják még valami osztályfőnök félénk is lesz. xD Tancsoport vezető vagy mi a halál... :D

A mai nap csendesen telt, kiderült hogy a tudományelmélet és kutatásmódszertan óra nem is ígérkezik olyan vészesen unalmasnak...sőt! Aztán úgy látszik a biztonságpolitika is tartogat érdekes dolgokat. Nem találkoztam még rossz tanárral a suliban, mindenki le tudta kötni a figyelmemet. Csak egy olyan volt aki meg sem jelent az órán... így nem tudtam meg tegnap hogy mi is az a szociológia és mit várnak ott tőlem.

Na de igazából az első nap, első előadására való eljutás volt a vicces és mondhatni kalandos. Végülis kínomban már hülyére röhögtem magam az egészen... kicsit szervezetlenek itt néha a dolgok. :D
Úgy volt hogy egyetemes törivel kezdek 8-kor. Éppen ezért fél 8-kor elindultam itthonról és háromnegyedre már be is szerencsétlenkedtem magam a suliba. 4-es épület, 1. emelet 116. terem. A porta melletti nagy térképen bemértem magamnak a 4-es épületet. Meg is találtam. Pipa. Az 1. emeletre is sikerült felbattyognom. Pipa. Nézem a termeket... 112, 113, 114, 115, 117... hupsz. Huston, baj van. 116-os terem nincs! Hiányzik. Végigjártam a folyosót. Kétszer. Aztán a földszintet is. Kérdezősködök... senki nem tudja.
Végül dühösen lerogytam egy székre. Basszus mi az, hogy hiányzik egy terem?? Elveszett, vagy mi? Mi ez? Roxfort? Na akkor láttam meg a három tanácstalanul tébláboló srácot. Igen, találtam három szaktársat akik szintén nem találták meg a termet. Így hogy már négyen voltunk sem jutottunk többre, de ekkor hirtelen megjelent egy bajuszos professzor bácsi, akinek előadhattuk a problémánkat és volt olyan kedves és felhívta nekünk az "irodát" és miután onnan megszerezte nekünk a megfelelő információkat a 2-es épületbe küldött.
közben csatalakozott hozzánk még egy csaj így már 5-en kerestük, az előadásunkat ami már jó negyed órája tartott. Azt a kérdést hogy a többi 15 ember hol van vagy hogy talált "oda",  többször is feltettük de választ egyetlen jótündér sem adott rá. Út közben beszaladtunk a portára is hátha ott tudnak valamit. Az eredmény nulla. A 2-es épületben pedig a megadott terem zárva volt. Sehol egy lélek. Bizti őr sem tud semmit, nem is látott felmenni oda senkit. Irány a tanulmányi osztály. Igazából meg sem lepődtem, hogy nem tudnak semmit. De átirányítottak az 1-es épületbe hogy kérdezzük meg a tanáriban. Asszem ezután jutott eszünkbe, hogy most már érdemes lenne bemutatkoznunk egymásnak. xD
Na az 1-es épületbe beléptető kártya szükséges, amink még nincs, mellesleg kioktatott az itteni portás, hogy miket gondolunk ez nem középiskola, itt nincs is olyan hogy tanári. Fasza... Amúgy meg tényleg nem létezik 116-os terem, ő már csak tudja. Egyikünket felengedte, hogy kérdezze meg a nemtudomhol a nemtudomkit, hogy most akkor miafaszvan. Követünk 10 perc múlva vissza is tért. Odafönn a mennyben azt mondták a tanár nem jelezte hogy gond van, tehát igenis elkezdte az előadást a nem létező teremben.
Jobb ötlet hiányában visszamentünk a 4-es épületbe, hogy bekukkantsunk minden terembe... hátha. Így történt hát hogy a sok ide-oda rohangálástól kissé elcsigázottan, azzal a meggyőződéssel hogy úgyis zárva lesz találomra benyitottam a 115-ös ajtón. Majdnem seggre ültem a meglepetéstől mikor megláttam, hogy az ajtó nem egy terembe hanem egy folyosóra vezet. Jobbra pedig a 116-os terem. LÉTEZIK!

Csak egy órát késtünk és csak a francia forradalom feléről maradtunk le... de legalább már tudom hol a 116-os.... óóóóóóóóójeeeeeeeee

Már egy ideje gondolkodom rajta hogy folytatni kellene itt a dolgokat... csak valahogy sose volt annyi időm hogy bele is fogjak. Meg különösebben nem is éreztem szükségét az írkálásnak. Most sem azért írok mert annyira tombol bennem a grafománia (az amúgy tombol csak most nem ilyen formában) hanem mert Hachi messze van... szeretném ha nem maradna le semmiről amit mi itt Pupesszal művelünk, telefonálni meg nem lehet a végtelenségig... Így hát itt fogom közölni a mindennapok izgalmas és kevésbé izgalmas eseményeit.

Lássuk csak. Tegnap dolgoztam... mert azt ugye kell. Aluljáróba osztottak. Csupa móka és kacagás volt. De most tényleg. Tiszta party hangulat uralkodott. xD
Elsősorban azért jó az aluljáróban lenni mert nincs hideg és nem ázol szarrá, ha olyan az idő mint tegnap. Másrészt meg az aluljáró egy külön világ, és ha képes vagy elég lazán hozzáállni akkor szarrá röhögheted magad. :D Ja meg mert a metróból csomó turista jön fel és simán eltoltunk 5 jegyet. ^^

Amikor elkezdett esni az eső rendre mindenki lemenekült. Értem itt nem csak az utca embereit, hanem pl az LMP és a drága Kétfarkú Kutya Párt ajánlószelvény gyűjtő pultját, a környék összes csövesét és egy gitáros utcazenész srácot is akinek tökszép hangja volt. A LMP és a kétfarkú kutyák összetolták a pultjaikat így megszületett a Lehet Más a Kétfarkú Kutya Párt. Aztán én a narancssárga Sightseeing-es pólómban, a KKP-s srác a fehér kutyás pólójában meg a rózsaszín T-Mobile pólós szórólapos csaj szépen felsorakoztunk a metró feljáróban, tökéletesen elállva az utat próbáltunk embereket fogni. xD
Aztán jött a csövi bácsi aki végig járta az egész aluljárót. Odament az összes boltban, a "politikai pártokhoz", majd persze a szórólapos csajszihoz és hozzám is odajött hogy adjunk már egy kis aprót mert ő megmondja őszintén egy üveg borra gyűjt. Jófej voltam, kapott 50 forintot... Miután összegyűlt a pénz és megvette a bort nagy boldogan végigjárt mindenkit hogy hozzájárultunk, igyunk mi is. xD

A kétfarkú kutyafiú bepróbálkozott de megbeszéltük hogy haverkodásnál többen ne gondolkodjon. 
Meg voltak jófej angolok, meg jófej németek és segghülye franciák is. :D A főnök meg most nagyon bír mert ügyi vagyok... ezt mondjuk nemtom miből gondolja, de engem legalább nem cseszeget mint másokat. ^^

Este hazaértem és Pupival kitaláltuk hogy felfedezzük magunknak a Tündérgyárat. Szóval ki is döcögtünk a Ferenc körútra de pangás volt és hideg. Mi meg egy nagy bögre forrócsokiért eladtuk volna a lelkünket. Szóval bementünk szimplába ahol a srác majdnem kinyírt a tekintetével hogy most itt neki forrócsokit kell főznie. De hát basszameg ez a munkája. Én se jókedvből gagyogok egésznap a hülye turistáknak... ezért fizetnek.
Éjfél körül haza is értünk és elkezdtünk vacsi után nézni. Pirítós, ubi, tejföl, kapros-joghurtos szósz. Hát tegnap sem kellett félnünk a túl nagy kalóriabeviteltől.
Ma meg vettem kimcsit... retkeset. Nem volt annyira jó (káposztásat akarok >.< ), meg a rizst is elcsesztük. Az első kört tejberizzsé alakítottuk a másodikat meg talán majd egy hét múlva ki fogom tudni vakarni a beáztatott lábasból.

Holnap kezdődik az egyetem. omg.

Csupi voltam. Köszönöm szépen.

Rohadtul 19 lettem. háhááá :D

Köszönet a sok kedves üzenetért! ^^

Sajna nincsenek mélyenszántó gondolataim... 

Szimplán csak eltelt egy év. Megint.

Nem változott semmi. 

Max hiányozni fog a 18... Szerettem 18 lenni. Tökjóvolt xD

Ez meg majd mégjobb lesz. I hope... ^^

Tisztelt univerzum!

Egészséget, boldogságot, jószerencsét, bőséget és persze szeretetet kérnék magamnak a következő évre.^^

Előre is köszi! 

Csá: Csupi

Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. -
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

Így a Madách tétel és Az ember tragédiája kapcsán eszembe jutott, mennyire bírtam Lucifert. xD Szemben a nagy átlaggal ugyebár, az is csoda hogy nekem egyáltalán tetszett a dráma
Már tudom melyik kötelezőt fogom újraolvasni a nyáron. ^^