Érdekes dolog ez az egyetem. Meg izgalmas is. Nem gondoltam volna, de valóban az. Egyelőre még szoktatom magam a gondolathoz, hogy én most TÉNYLEG egyetemista vagyok.... nehéz megszokni így ezt a fogalmat, de az új életmódot azt hiszem nem lesz nehéz. Mivel nem egy "nagy" egyetemre járok (mármint nagynak nagy... annyi szárny és épület, meg emelet meg folyosó van, hogy pillanatnyilag bárhová kell is mennem holdkórosként tekergek és igyekszem megjegyezni az utat) és a szakomon csak 20-an vagyunk, nagyon gimi hangulata van az egésznek. Azt mondják még valami osztályfőnök félénk is lesz. xD Tancsoport vezető vagy mi a halál... :D
A mai nap csendesen telt, kiderült hogy a tudományelmélet és kutatásmódszertan óra nem is ígérkezik olyan vészesen unalmasnak...sőt! Aztán úgy látszik a biztonságpolitika is tartogat érdekes dolgokat. Nem találkoztam még rossz tanárral a suliban, mindenki le tudta kötni a figyelmemet. Csak egy olyan volt aki meg sem jelent az órán... így nem tudtam meg tegnap hogy mi is az a szociológia és mit várnak ott tőlem.
Na de igazából az első nap, első előadására való eljutás volt a vicces és mondhatni kalandos. Végülis kínomban már hülyére röhögtem magam az egészen... kicsit szervezetlenek itt néha a dolgok. :D
Úgy volt hogy egyetemes törivel kezdek 8-kor. Éppen ezért fél 8-kor elindultam itthonról és háromnegyedre már be is szerencsétlenkedtem magam a suliba. 4-es épület, 1. emelet 116. terem. A porta melletti nagy térképen bemértem magamnak a 4-es épületet. Meg is találtam. Pipa. Az 1. emeletre is sikerült felbattyognom. Pipa. Nézem a termeket... 112, 113, 114, 115, 117... hupsz.
Huston, baj van. 116-os terem nincs! Hiányzik. Végigjártam a folyosót. Kétszer. Aztán a földszintet is. Kérdezősködök... senki nem tudja.
Végül dühösen lerogytam egy székre.
Basszus mi az, hogy hiányzik egy terem?? Elveszett, vagy mi? Mi ez? Roxfort? Na akkor láttam meg a három tanácstalanul tébláboló srácot. Igen, találtam három szaktársat akik szintén nem találták meg a termet. Így hogy már négyen voltunk sem jutottunk többre, de ekkor hirtelen megjelent egy bajuszos professzor bácsi, akinek előadhattuk a problémánkat és volt olyan kedves és felhívta nekünk az "irodát" és miután onnan megszerezte nekünk a megfelelő információkat a 2-es épületbe küldött.
közben csatalakozott hozzánk még egy csaj így már 5-en kerestük, az előadásunkat ami már jó negyed órája tartott. Azt a kérdést hogy a többi 15 ember hol van vagy hogy talált "oda", többször is feltettük de választ egyetlen jótündér sem adott rá. Út közben beszaladtunk a portára is hátha ott tudnak valamit. Az eredmény nulla. A 2-es épületben pedig a megadott terem zárva volt. Sehol egy lélek. Bizti őr sem tud semmit, nem is látott felmenni oda senkit. Irány a tanulmányi osztály. Igazából meg sem lepődtem, hogy nem tudnak semmit. De átirányítottak az 1-es épületbe hogy kérdezzük meg a tanáriban. Asszem ezután jutott eszünkbe, hogy most már érdemes lenne bemutatkoznunk egymásnak. xD
Na az 1-es épületbe beléptető kártya szükséges, amink még nincs, mellesleg kioktatott az itteni portás, hogy miket gondolunk ez nem középiskola, itt nincs is olyan hogy tanári.
Fasza... Amúgy meg tényleg nem létezik 116-os terem, ő már csak tudja. Egyikünket felengedte, hogy kérdezze meg a nemtudomhol a nemtudomkit, hogy most akkor miafaszvan. Követünk 10 perc múlva vissza is tért. Odafönn
a mennyben azt mondták a tanár nem jelezte hogy gond van, tehát igenis elkezdte az előadást a nem létező teremben.
Jobb ötlet hiányában visszamentünk a 4-es épületbe, hogy bekukkantsunk minden terembe... hátha. Így történt hát hogy a sok ide-oda rohangálástól kissé elcsigázottan, azzal a meggyőződéssel hogy úgyis zárva lesz találomra benyitottam a 115-ös ajtón. Majdnem seggre ültem a meglepetéstől mikor megláttam, hogy az ajtó nem egy terembe hanem egy folyosóra vezet. Jobbra pedig a 116-os terem. LÉTEZIK!
Csak egy órát késtünk és csak a francia forradalom feléről maradtunk le... de legalább már tudom hol a 116-os.... óóóóóóóóójeeeeeeeee
