basszameg. valaki világosítson már fel, hogy a drága blogger.com-nak mi a szar baja van a feltölteni kívánt képeimmel?!?! De gyorsan mielőtt valami nagyon csúnyát mondok!!!! :@

21:55 Megjavult. Szerencséje mert nemvagyok türelmes hangulatban.

Szóval a belgákról, akik hétfőn jöttek és csütörtökön távoztak el kis országunkból. Hüpp és szipp. Ahhoz képest, hogy amikor hétfőn a bőröndjüket cipelgettem még a pokolba kívántam őket, egészen a szívemhez nőttek. ^^

Nos, múlt hétfőtől meg lettünk ajándékozva néhány belga cserediákkal. Vagyis hát én nem (mert ugyan mégis hova tenném? A szekrénybe?xD) csak a csajok, de nélkülem nem csinálhatnak ilyen fontos és megerőltető dolgokat, mint a külföldiek kísérgetése és szórakoztatása. Szolidaritást vállaltam. xD Így azt mondhatom, hogy egy kicsit az enyémek is voltak. 

Lássuk csak.. igazán mókás része volt a három napnak a köztünk folyó "kommunikáció"... Az angolt ők csak valami harmadik nyelvként tanulják, különben franciául meg arabul beszélnek... ebben az a csavar, hogy belga állampolgárok, de három marokkói meg egy török csajsziról van szó. háhá. Na most szemet szúrhat az is, hogy négy lányt emlegettem az imént. Hát, négyen jöttek együtt: volt a Pupeszé (Aziza), Csicsié (Hafida), aztán volt még Csicsiének az ikertesója (Karima) aki egy nyolcadikas csajnál lakott, meg a török barátnőjük (Sevgi), akit meg egy évfolyamtársunknál szállásoltak el. Nem nagyon akartak elválni egymástól, úgyhogy többnyire együtt is maradtunk. 

Érkezésük után a "bőröndökkel át a városon" című projektbe kezdtünk. Nem volt valami nagy élmény, azt kell mondjam. Aztán telefonfülkét kerestünk nekik, ami eleve halálraítélt ötlet volt. Mifelénk ezek csak dísznek vannak, meg hogy elnyeljék a pénzt. Nagy magyar valóság. Imádom. <3
Cuccok lepakolva, városnézés. Közben éhesek lettek, pénzük meg nem nagyon volt...

Annyira zseniális voltam, hogy kitaláltam: vegyünk nekik lángost, mert az occó, magyar és hús sincs benne. Mind a négyen muzulmánok ugyanis, nem ittak alkoholt és nem ettek sem disznó sem semmilyen más húst. Mondjuk csadort nem hordtak és nem imádkoztak napi ötször, szóval a lájtosabb típusok voltak. Nem tudom, hogy megy ez, még soha nem jutott eszembe elmerülni az iszlám kultúrában.

A lángos bejött nekik, én meg valami csuda boldog voltam, hogy tetszik (vagyis ízlik) NEKIK valami, ami a MIÉNK. Komolyan baromi jó érzés... ^^  A város közepén fogyasztottuk el, ők kólával, mi sörrel. Lehet, hogy alacsonyak az elvárásaim, de nekem már ennyi elég a boldogsághoz.=)
Fagyizás és a város látványosságainak megmutogatása. Igaz, a várfal mögötti horgászstégek nem tartoznak a "látványosságok" közé, de a rossz példámat követve ők is nagyon lelkesen ugráltak rajtuk. ^^

A következő két napban Balatonra és Pestre vitték őket aaa nemtudomkik, de a lényeg, hogy nekünk csak estére kellett programot kitalálni. Szerdán tehát pipa Pupnál. Kissé meglepett, hogy arab létükre nem tudnak vizipipázni, de legalábbis nem olyan szakértelemmel művelik mint mi mint ahogy elvártam volna. A legkisebb füsttől már köhögtek és nem is szívták le rendesen. Viszont megdicsérték a zenéinket (ezzel eldőlt, hogy imádom őket xD) és végre megkóstolták a rétest is.

Utolsó este elvittük őket (vagyis csak hármukat) bulizni. Kicsit aggódtam, hogy nem lesz nagy party hétköznap, de aztán becsődült a fél egyetem meg a fél iskolánk (mások is úgy gondolták, hogy búcsúbulit kell csapni a külföldieknek=P).
Másnap ugye suli volt. "Ez nem tréfa, nem iszunk, csak egy macit!"- határoztuk el. Aztán Csicsi kiszúrta hogy új Vilmos (ami meg kell mondjam kegyetlen rossz) kóstolás meg akció van. Muszáj volt befizetni rá(?). Előjött ismét a pohár szenvedélyünk is, ami azt jeleneti, hogy  minden emlékezetes buliról begyűjtünk egy pohárkát... Sanszos, hogy már nem csak alkesznak, de kleptománnak is néztek minket ezután a belgák. ^^" Bár ennek ellenére is azt hajtogatták szeretnek minket! Úgyhogy semmi vész. :D

Az elmúlt egy év poharai időrendben. Vajon pár év múlva már egy söröskorsót "teszünk zsebre"? xD

Őszintén, annyira nem volt bulizhatnékom, de az volt a lényeg, hogy a belgáink jól érezték magukat. Táncikáltunk lent is, fent is, ilyen meg olyan zenére is. Cukik voltak, ahogy a magyar számokra ropták. xD

Hazafelé menet Aziza azt tolmácsolta - az ő angol tudása volt a legminimálisabb- hogy mi most már igazi barátok vagyunk. Nem kérdeztem meg, hogy: ejj, tényleg? Mióta? Vele aztán tényleg nem nagyon beszéltünk. De aztán beugrott, hogy egyszer én kísértem ki mosdóba és mikor visszaindultunk a tömegen át megkeresni a többieket, megfogtam a kezét nehogy elvesszen. Úgy képzelem azzal lettünk szavak nélkül barátok. Persze nem kérdeztem tényleg így van-e, de ez olyan aranyosan hangzik így, hogy szeretnék ebben a hitben maradni.

Pár órás alvás után, én suliba indultam nagy nehezen, a belgáink pedig tovább Ausztirába. Reggel még nagyöleléses búcsút vettünk. Majd a facebook összeköt még.^^

Utána az első óránk a biosz teremben volt. Ahogy visszajöttünk a termünkben egy nagy meglepetés fogadott. Nem tudom, hogy jöttek fel oda ezek négyen a busztól, de ez volt a táblára írva:

Komolyan, hát nem tündériek?*-*

Annyira megható volt. Csicsikém különösen is megszerette őket, majdnem el is írta magát. <3

Remélem még látjuk őket.

Fontosnak érzek lejegyezni egy-két halál értelmetlen, de nagyon fontos dolgot, nehogy a feledés homályába vesszenek =D

- Pup azt mondja aranyhal vagyok. Persze semmi vész mert ő meg egy leguán Csicsi meg egy kecske.
- Hachikó egyébként narkolepsziás is.
- Wonder girls-ék "vinnyognak mint a fostos macskák"
- Azt gyanítom romlik a hallásunk ( lásd alábbi példa)

Csicsi: Visszasírjuk még ezeket a napokat.
Csupi: Amikor nem lesz mit enni?
Csicsi: Nem, amikor majd dolgozni kell.
Pup: Mikor kell drogozni? o.O
Csicsi: Mi? Blogozni? o.O

- Szegény T. úgy néz ki mint egy 70 éves néni és ezen felbuzdulva akár el is énekelhetnénk neki a Grenmától a Nénit. xD (ne de nem vagyunk mi olyan bunkók)
- Arra jutottunk pártot kellene alapítanunk. Mi leszünk a DRJP. És ha majd ügyes kis csalások után kormányra kerülünk én leszek a pénzügyminiszter. Pupi a külügy Csicsi meg a kultur (ilyen ugye van? xD) miniszteri posztot szeretnék. Maszika kapja a belügyet, János a pankrátor meg azt hiszem tökéletesen elboldogul majd a hadüggyel. Más nem is kell. ^^ Ja de! A miniszterelnök Mr. Máffi lesz, az oroszlán fejű törpenyúl. =D Megválasztásunk esetén azonnal áttesszük székhelyünket Szöulba.
- Tutajon megyünk és csak rumot viszünk magunkkal.
- Pénteken Sanyi lefotózta az öveinket az udvaron. Most valószínűleg az egész ház azt hiszi pornóra adtam a fejem.
- Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Sanyi volt Dr. House ( még bicegett is) és azt mondta be van gyulladva a bal agyféltekém. Mert piros. És most gyulladáscsökkentőt kell rá szednem. xDDD

Akárhányszor mászok bele, mindig ugyanoda lyukadok ki. Minden onnan indul. Akkora az a seb, olyan mély... Hiába vagyok most boldog, hiába tudok mosolyogni a világra. Van itt egy nagy tüske. Minden fájdalomnak, minden haragnak ez a gyökere, és a meditációkban mindig ide térek vissza. Még nem zártam be a kört, pedig szeretném. Próbálom oldani, elmondom akár ezerszer is, hogy megbocsátok nektek. Alakul. Újra kitudom mondani az sz-betűs szót és el tudom hinni, hogy egy nap képes leszek normális családot alapítani (milyen sokáig hittem, hogy ez nekem nem fog menni...).
De néha még felsikolt bennem egy hang... Egy ötéves gyerek hangja. Tele haraggal és daccal. Miért??- kiáltja értetlenül. Olyan kicsi voltam, olyan magányos. Az lett volna a dolgotok, hogy vigyázzatok rám, fogjátok a kezem...hogy szeressetek!!
Miért? Miért??- sírtam ma is abban a mélyebb tudatállapotban, míg faggattam azt a két lelket. Megadóan bólintottak. "Sajnáljuk!" Csak ennyit szóltak, én pedig erőt kértem a megbocsátáshoz. Megint. És addig fogom kérni amíg be nem gyógyul a seb... egy heggel már teljes életet élhetek, de egy vérző, mély vágással a szívemen nem... Már tisztul, gyógyul és egy nap be is fog forrni. TUDOM.

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

(József Attila: Reménytelenül)

[Három napja próbálok írni a belga cserediákokról de az istennek nem jutok el odáig. -.-' Ejj. Na majd még holnap próbálkozom.]

 

Érdekes... vajon miért sírom el magam akárhányszor csak meghallgatom ezt a számot? o.O"

Töpörödött törp-ördögök!
Bújjunk el egy vödör mögött!
^^

Mindent meg tudok magyarázni! =D Sanyival olyan jól elnosztalgiáztunk szombaton, hogy a nagy retro számoktól ("jejeje kókó dzsámbóó") egészen a hupikék törpikék albumokig küzdöttük magunkat. Persze ehhez bizonyos mennyiségű vodka is kellett. Előtte néztünk Dr. Houset, aztán sakkoztunk. Nem egyszerű sakkal persze, hanem "rövid" poharassal. A poharakban meg a vodkával, meggylével keverve. *-* Ez már régi tervünk volt, és ez most amolyan búcsúesteként is működött. Nem valószínű, hogy lesz már lehetőségünk ilyet csinálni a költözés előtt. Azért majd ha hazajövök, remélem sokszor megismételjük. 

És a sakk... Ami engem illet a tudásom annyiból áll, hogy ismerem a lépéseket. Nem tudok és nem is akarok azon matekozni, hogyan lépjek, meg milyen "stratégiát" vessek be. (Exnek egyszer sikerült három lépésből mattot adnia ^^")  Most is csak lépkedtem, ahogy épp jól esett. Egyet a bástyával, egyet a lovacskával ami itt leginkább kacsának néz ki.... A szabály az, hogy az iszik aki üt, viszont a vesztes köteles meginni mindent ami a táblán maradt. Én arra mentem, hogy minél többet leüssek. Sanyi meg úgy látszik elfelejtett játszani. Vagy csak sok volt a feladat egyszerre: lépni is, inni is, gondolkodni is, vizipipázni is, meg a hülyeségeimen röhögni is... így együtt belátom megterhelő. xD  Ugyanis csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy kierőszakoljak egy döntetlent. Végül azért kikaptam, ahogy kell. =)

Aztán még pipáztunk és zenét hallgattunk. A gyerekkorunk hupikék slágerei betegebbek, mint emlékeztem és így 18 évesen egészen más értelmet nyernek a szövegek is. 

3 körül a szemhélyaim furcsán elnehezedtek. Durvábban mint eddig valaha... Mintha mázsás súly lenne rajtuk. Küzdöttem, küzdöttem... de az álmosság győzött. Kidőltem, pedig tovább akartam húzni. -.-"

Azért felejthetetlen volt. <3

Nem tudom leállítani magam. Filmszemle folytatódik. A célpont most az általam eddig látott legszomorúbb japán alkotás.(Aki a későbbiekben megszeretné nézni annak nem ajánlatos elolvasni, spoiler.)

Koizora (Sky of love). Jó negyed éve nem láttam már egy darab japán filmet sem. A szigetország csúnyán perifériára került nálam, érdeklődésem kizárólagos központja, mint talán már feltűnt, Dél-Korea. Szóval furcsa volt most japán filmet nézni, és a nyelvet hallgatni. Elszoktam tőle. 

Mikor megláttam valahol a Koizora film poszterét, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Kár tovább tagadni, bukom a hidrogénezett fejű srácokra. xD Gyorsan beleolvastam a történetbe. Szomorú szerelmes sztori, kivétel nélkül mindenki bőg rajta. Ez kell nekem! Olyan rég sírtam már egy jót. Tudni kell a Koizora karrieréről, hogy sms-regényként indult. Igen, a hülye japánoknál ilyen is van, telefonról töltheted le, egy fejezet egy sms hosszúságú (ami azért úgy sejtem náluk nagyobb karakterszámú, mint nálunk). Aztán a nagy sikerre való tekintettel könyvben is kiadtál, majd színpadra vitték, manga készült belőle, film és végül sorozat is. Hogy időrendben haladjak a filmmel kezdtem, mégiscsak az volt előbb. Ahogy olvastam, a vélemények igencsak megoszlanak a kétféle adaptációról, mindenki amellett van, amelyiket először látta. Ez mondjuk jogos, mivel nem ugyanazok a színészek a filmben és a doramában, illetve a történet is más egy kicsit. Amelyiket először látod az nő a szívedhez. Ami engem illet, nekem mindkettő tetszett. Az egyik ezért, a másik azért... de ha dönteni kell én is az első élményt, a filmet favorizálom.

A történet, mit szépítsük egy durva melodráma. Benne van minden tragédia, amit egy szerelmespár megélhet.

Főhőseink Mika és Hiro a történet elején első osztályos gimnazisták. Mika egyszerű, visszafogott lány, a szülei szeme fénye. Ezzel szemben a szőke Hiro a "rosszfiú" fogalmának legtökéletesebb mintapéldája.

Megismerkedésük a két adaptációban másképp alakul. Előbb nézzük a film sztoriját. 

Mika a nyári szünet előtti utolsó nap elhagyja a telefonját. Mikor végre megtalálja, valaki mindent kitörölt belőle. Ez a "valaki" ezután hívogatni kezdi Mikát, de a nevét nem hajlandó elárulni. A lányt először bosszantja a dolog, majd elkezd megbarátkozni újdonsült zaklatójával és a nyári szünet végére már szinte az élete részévé válik. Ki is erőszakol egy találkát az ismeretlennel. Csak arra persze nem volt felkészülve, hogy a kedves hang a vonal túloldalán az iskola hírhedt bajkeverője. Lényeg a lényeg, egymásba szeretnek (naná hogy halálosan). Lefekszenek még aznap. Vagy másnap? Erre nem emlékszem tisztán de akár így, akár úgy -biztos én vagyok a prűd (o.O)- kicsit gyorsnak tűnik a tempó. Természetesen egy rakás nehézséggel kell megküzdeniük. Kapásból itt van egy féltékeny exbarátnő, aki attól sem riad vissza, hogy elraboltassa és megerőszakoltassa Mikát. Hiro őrjöng. Márpedig ő igenis megvédi a lányt, akit szeret. Üvölt, harcol meg amit akarunk... Ezekért a jelenetekért igazán hálás vagyok, egy verekedő pasi mindig nagy hatással van rám. 

Ahogy végre megoldódnának a dolgok, hősnőnk elkezd émelyegni reggelenként. Sejtjük mi a probléma? A tinédzser párocskánk nem védekezett. Nos nem hiszem, hogy akad olyan nő, aki nem sóhajt fel Hiro reakciója láttán, mikor az megtudja: apa lesz. Nagyot nőtt itt a szememben. Bár kicsit hihetetlen volt, de azért nagyon bejött az "elveszlek, egy család leszünk, ne félj semmitől"- szöveg. Azért meg kell küzdeni még a szülőkkel is, akik nyilván nem lelkesednek azért, hogy a lányuk 17 évesen gyereket szüljön és férjhez menjen. Végül mikor rendeződni látszana ismét a helyzet, jön az megátalkodott kisdög voltbarátnő és jól fellöki Mikát. Elég kiszámítható fordulat, Mika természetesen elvetél. Nagyon szomorú az a jelenet. ahogy szerelmeseink búcsúznak a kisbabájuktól, úgy emlékszem itt már gyűltek a könnyek a szememben.

Telik múlik az idő, Hiro furcsán kezd viselkedni. Egy nap aztán minden magyarázat nélkül szakít Mikával. A lány összetörik. Hiába próbálja megtudni az okokat, hiába próbál közeledni a srác teljesen elzárkózik és látszólag tudomást sem vesz róla. A sokatlátott néző azért már sejtheti, hogy valami zűr van a háttérben és nem csak kedve szottyant más lányokra a mi Hironknak (ahogy azt ő állította). De még sokat várhatunk mire megtudjuk mi is ütött a szöszkébe.Közben eltelik egy év, aztán még egy... vége a gimnáziumnak, és Mika kezdi összeszedni magát. Megismerkedik Yuuval, a kedves, nyugodt egyetemista fiúval, aki Hiro tökéletes ellentéte. Mindig mellette van, segít a családi bajokban. Mika már majdnem bele is szeret... DE! Mikor végre megtudja mi is történt Hiroval, nem sokat gondolkodik, hogy ott hagyja-e.

És hogy mi történt a drágával? Hát daganata van.. és már csak hónapjai hátra. Egyedül küzdött, nem akarta, hogy a lány szenvedjen. De most hogy kiderült, megpróbálnak együtt harcolni... együtt töltenek még néhány szép hónapot (nyálas jelenetek tömkelege, amiket én természetesen végig zokogtam) de aztán győz a rák. Igazán megrázó a befejezés, nagyon drámaira vették (kicsit talán túlságosan is)...szem nem marad szárazon! De azt hiszem ezzel együtt szép, megindító és elgondolkodtató.

Ami a doramát illeti, hát kicsit másképp szövi a történet fonalát, de a lényeg ugyanez. A megismerkedésük például egész más. Hiro veszíti el a telefonját amit Mika talál meg. Megjavítja rajta a lógókát majd visszateszi oda ahol találta. Ezt a srác végignézi és megtetszik neki a lány, később pedig az iskolában egyszerűen lekapja. xD Így kezdődik a szerelmük...

A sorozatban megerőszakolás sincs, mert hősünk még időben közbelép, és legnagyobb bánatomra a bár elég irreális, de izgis könyvtárban szeretkezést is kihagyták. Jóval kidolgozottabb viszont, többet tudunk meg például Mika családjáról is. Persze 6 részben könnyebb részletezni a dolgokat mint 2 órában. Elég fontos különbség még, hogy míg a filmben Mikával együtt tudjuk meg Hiro betegségét ( addig idegeskedünk hogy mégis mi a fityfene van a gyerekkel), addig a sorozatban végig képben vagyunk. Továbbá sok apróságnak van nagyobb jelentősége... mint egy macis telefondísz, egy ajándékba szánt sapka, egy könyv tele fotókkal az égről...stb. 

És jó pár jelenetet, azt kell mondjam, szebben valósítottak meg a sorozatban. Ilyen például az "esküvőjük", amin először húztam a szám, hogy miért van másképp mint a filmben, de rá kellett jönnöm, hogy így százszor jobb. Nagy pirospont jár még a dorama készítőinek a levélért amit Hiro Mikának írt halála előtt. Szép lezárás.

A színészekről annyit, hogy a teljesítményük szerintem közel azonos volt. Nem lehetne azt mondani, hogy az egyik jobban játszik, mint a másik. A két szegény színésznő egyformán borzalmasan nézett ki a gimis egyenruhában meg azzal az egyenes frufruval. :S Később azért hálistennek, úgy "öregítették" őket, hogy normális ruhákat adtak rájuk és csináltak valamit a hajukkal. (megjegyzés: Aragaki Yui fülcimpájánál nagyobbat én még életemben nem láttam :O)

A két srác már keményebb dió. Alapvetően Miura Hamura mellett vagyok ( első kép, film)... miért? Hát csak nézzünk rá. *-* Deee bármennyire is tiltakoztam először Seto Koji ellen, és bármennyire szidtuk Pupesszel a pontyszáját, úgy a szívemhez nőtt ő is ahogy azt kell. :D mindketten cukik aza lényeg. xD


Szóval szomorú, szerelmes, sírós, itt-ott giccses és kiszámítható történet, de a maga nemében gyönyörű. Azóta hogy befejeztem a doramát is, már kétszer megnéztem a filmet újra és a tervezem hogy majd a sorozatot is megismétlem valamikor. Szerelem a javából.

Amiatt a két kis boszorkány miatt, már megint olyan számokat hallgatok hogy ihajj. Elkezdtem én is fókuszálni (azaz F.Cuz-t hallgatni). Ez egy elég szar poén, látszik hogy én találtam ki. =D Sőt már én is a pedofília bűnébe estem. A hogyishívják 17 éves gyerek meglepően aranyos belőle. (o.O) Továbbá annyit hallgattatták velem a Try to follow me-t, hogy arra is "ráfanyalodtam". Van még ennél is lejjebb? xD

Tegnap megint ön- és közveszélyes voltam. Célpontban az öreg nénik. Nem direkt esküszöm, de szokás szerint csak mentem előre, selátsehall... és többször is frontálisan ütköztem szegényekkel a Kaisersben. Gondolom azért pont velük, mert nekik már nem elég jók a reflexeik ahhoz, hogy elugorjanak előlem. Szóval vettünk sört (mert már süt a nap és azt kell inni) meg rament, hogy este elfogyaszthassuk a heti adagot. Aztán Sanyival is elmentem bevásárolni mára. Jól megbeszéltük, hogy mindenki hülye csak mi vagyunk helikopterek. Nyilván.

Pupéknál van mogyoróvaj, mármint nem nutella hanem igazi mogyoróvaj. Nyamm. Neki is estünk Csicsivel. =P Próbáltuk magában, dzsemmel, sőt a beteg ötleteimnek hála leteszteltük milyen banánra kenve. Nemrossz. "Csak csúszósabb lett tőle a banán." -állapítottuk meg a röhögéstől fuldokolva. És megbeszéltük, hogy ez túlélőkaja arra az esetre, ha csak banán meg mogyoróvaj van otthon. Nemtom ez kinél milyen gyakran fordul elő. Gondolom "mindennapos probléma"... xD Nálunk lehet az lesz.

Sajnos a pipázáshoz már csak büdi szén maradt. Ennek a begyújtása 5 perces fuldoklást okoz, de semmi baj. Kemények vagyunk. A kókuszos dohány most úgyis különösen jó volt. Az este abszolút slágere a Jiggy és a No one. És még fel is vállalom. -.-"
Később rákattantunk teszveszre meg vaterára is. Digitális kamera meg iPod lesés. Arra jutottunk, hogy Csicsi kinézett egy drága, de gyönyörű mindenttudó gépet. Őszintén nem bánnám, ha a háztartásunk része lenne. =)

Hazajönni hatalmas élmény volt. A busz tele parasztokkal. Nem "simákkal", részegekkel. -.-" Értem én, hogy nagy az Isten állatkertje, de miért volt akkora sóher, hogy ilyen kicsire vette a kerítést?!?

...őrülettel határos... <3

Azt vettem a fejembe, hogy nekem most kínai iphone utánzat kell. Egész pontosan cect ka09, amit nagyon fikáznak a húúdenagy telefonguruk a fórumokon, én meg valamiért mégis hiszek benne. Már egy ideje rá vagyok izgulva erre az érintőképernyős dologra. *-* Most megláttam teszveszen egy lila kis cukiságot és azóta érzem, hogy szükségünk van egymásra. Jól meglennénk ő meg én. Azért majd megtudakolom kedves unokafivéremtől, aki már rendelgetett magának ilyesmi mobilkát hongkongból, hogy bejövős-e.
Igazán semmi mást nem akarok momentán magamnak csak őt. Szóval léccilécci dobjon meg valaki egy huszassal.*-* (Ez vajon az őrület első jele?)

 Ugyeugye milyen szép? ^^

Every day I just can’t control
Every night the loneliness my love
(So beast in the cube)

jeeee

Every day I shock. Every night I shock (shooooock)
sáláláá 

Az a csúnya nagy helyzet, hogy Beastet hallgatok már két napja. Megvettek kilóra. Ez van. Ezt egyébként a Csekinek ( a Ramicsekinek, aki amúgy pupi. érthető nem? xD) is megpróbáltam tegnap elmagyarázni csak már nagyon közeledtünk az éjfélhez és egyremásra félreütöttem a dolgokat. Így lett a netből anett (a net = anett) és azóta van a netemnek női neve. Pedig eddig azt hittem róla fiú. xD

Mondtam is a Rómeónak, hogy bocsi csak a Pandi hibernált az Anett meg szarakszik. hehe. Ez így nekem nagyon vicces volt, főleg ha azt nézzük milyen "pihent" voltam így az éjszaka közepén, de ő full hülyének nézett... vagy csak röhögött. nemtom. Ja a Pandi a laptopom. De ezt még Csicsiék találták ki MüPában. Pannika Pandikája. Logikus. =D

Nembaj mer Pup meg a Kanokra bukik fúj pedofil. xD Szóval megalkudtunk. A fóóókusz az övé lehet. Enyémek meg a szörnyek. A Sájni jut Csicsinek... úgy de úúgy örül neki. Látni kellene az arcát. xD Kivétel a ringdingdong, az túl kedves mindhármunk szívének ahhoz, hogy Csicsi kisajátíthassa.

Az a gyanúm, hogy megint elfelejtettem valamit. Igen kellemetlen érzés, azt kell mondjam.
Voltam befizetni a nyelvvizsga csapókettőt. Utólag jöttem rá, hogy 10-én lesz mikor lakástnézni is megyünk büdipestre. -.-" Hurrá. De ha jól emlékezem, ezzel olyan 1 körül végezni sikerült a múltkor is, szóval kora délelőtt még felérhetünk. Persze nem így képzeltük. Sebaj. Újratervezés.

Hácsicsi PP-t akar péntekre. Ha ennyire ragaszkodik hozzá, egye fene, én nem leszek semmi rossznak elrontója. =P Csak az a mókás, hogy szombatra Sanyikához vagyok hivatalos ottalvós Dr.House-pipa-vodka estére. Hajaj, nem akartam én ekkora züllést a hétvégére. A körülmények áldozata vagyok. =D

Elmeséltem a csajoknak a kattanásom. Egésznap azon töprengtem elmondjam-e. De két csöngetés között nem tűnt jó ötletnek. Aztán postára menet mégis belefogtam. És most jobb. Csak még mindig nem tudom a miértjét és ez zavar. Még remélem, hogy elmúlik magától... sikerül begyógyulnia. Ha jól csináltam tegnap, akkor talán csak idő kell. ..

Update:
Juteszembe. Kövezzenek meg, de nekem ez a szám is bejön. A fiúkák dizájnja már nem annyira. (ki a halál vesz fel ilyen gatyát?!) Meg ránézésre is elég durva BB utánzat. De mitcsináljak ha egyszer tetszik? xD

Minap beleszaladtam egy ilyen fórumba: the cutest korean actor. A vélemények megoszlottak, bár a többség azokra szavazott akiket én is érdemesnek tartok a címre. El is gondolkodtam, én vajon kire voksolnék. Hát nehezebb dönteni, mint hittem volna. Tetemes mennyiségű koreai sorozatot és filmet láttam az utóbbi hónapokban, szóval van miből válogatni.
És mivel most olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy az valami félelmetes, gondoltam felállítok egy listát. Most eltekintve egyértelmű szerelmemtől próbálom nagyító alá venni a koreai színészeket.

1. Kim Bum (Kim Sang Bum)

B.O.F. óta nem tudom túltenni magam a gyereken. Magasan győzött. Ha anno Kim Sam Soon, Sam Shikjére Csicsi azt mondta, hogy az arcát angyalok faragták, akkor erre elképzelésem sincs mit lehet mondani. Ő maga egy angyal. *-* Tiszteletem a szüleinek, amiért ilyen pofit hoztak össze.

2. Lee Hong Ki

 

Tudom, Hong Ki elsősorban énekes. De hát a You're beautiful-ban színészkedett is. És ha a "cukiság" a kérdés, Jeremy az elsők között jelenik meg előttem. ^^ Sokat nyom viszont a latba a szöszkesége... barna hajjal már nem lenne elég a második helyre, vörösen meg egyenesen ijesztő.

3. Jang Geun Seok

Főleg a tegnapi filmélményeimnek köszönhetően tettem őt a harmadik helyre. Minden helyzetben képes gyilkolni a mosolyával. Az ugyanis a szó legszorosabb értelmében gyönyörű. Döbbenetes.*-* Mikor először mosolyodott el a You're beautiful-ban azt hittem leesek a székről. Olyan szinten megváltozott az arca. Basszus -mondom- ez nem is ugyanaz az ember. Tiszta metamorfózis.

4. Lee Min Ho

Csöppet ront csak az összképen, hogy Pupesz ma mesélte, hogy mindenféle plasztikai műtétei voltak. Hát nem tudom előtte milyen volt, de most... ahhw. Ha a sebészt kell dícsérni, hát megteszem. :D Szép lett na. Most nem kerestem meg, de van kép, ami azt mutatja, hogy nem csak a feje van nagyon rendben, de testileg sem semmi a srác.

5. Kim Jung Hoon

Bár a Goong végére már kezdett tele lenni a hócipőm az általa alakított karakterrel, a csodás babaarca végig ámulatba ejtett. És ez az ember már 30 éves! (o.O) Képtelen vagyok feldolgozni...

6. Kim Hyun Joong

Hyun Joongnak igazán különös arca van. Néha méteresre kerekedett szemekkel bámulom, hogy jóég milyen helyes, máskor meg olyan fejet vág, hogy szavamra félelmetesen csúnya. Maradjunk a jobb pillanatainál. =D

7. Hyun Bin

Nem tudnám pontosan megindokolni, miért csak a hetedik helyet kapta meg nálam. Hogy őrülten helyes az nem vitás. Ez az fej úgy, ahogy van tökéletes, de ha őszinte akarok lenni, akkor nekem hiányzik belőle valami. Hogy mi? Mittudomén. Valamiért nem teljes a kép.

8. Lee Jun Ki

Szavamra,sokáig voltam Jun Ki őszinte híve, de mára igencsak háttérbe szorult a szentem. Talán sok volt a jóból, ezért nem bírtam az Iljimaet sem végignézni. xD Vagy csak egyszerűen vannak nála jobbak is. Helyesnek viszont még mindig nagyon helyes, arról pedig hogy milyen jó színész nem nyitok vitát senkivel.

9. Kim Dong Wook

Dong Wook nem annyira a helyességéért került fel a listára... mert hát ne hazudjunk, találni nála százszor jobbat. DE! A Coffee Princeben olyan döbbenetesen aranyos volt Ha Rim idióta szerepében, hogy nem hagyhatom ki.

10. Kim Hyung Joon

Aláírom, a szemöldökével nem ártana kezdeni valamit. Én mégis kitartok amellett, hogy ő jópasi. Sőt. Vele pont az van, hogy van benne valami, amiért a külső "hibák" ellenére kedvelem. Plusz a hangja is bejön.

Na puff, ez lenne a lista. Most jut csak eszembe kiket hagytam ki. -.-" Segáz. Pár hónap múlva talán változik a felállás... de kétlem, hogy lesz türelmem még egyszer egy ilyen listával szenvedni. =D

 

Say my love, when you see my heart...

Give me permission to fill you with my laughter, honey

Don't hesitate, you are the only one to me, honey

Like that shining star, like sweet kiss

My precious love, i will be protecting you

...

<3

SS501 - You're my heaven

Éjjel valami furát álmodtam. Gondoltam megörökítem. Igen, arra világosan emlékszem, hogy le akartam írni, de mire idejutottam elfelejtem az egészet. pff. Volt benne egy kisbaba az biztos. Nyilván mert fél kettőig Baby & Me-t néztem. Tegnap Jang Geun Seok nap volt. Délelőtt meg a The Case of Itaewon Homicide-ot (Itaewon Salinsageon) néztem meg. Huu, hát már a You're beautiful-ban is szerettem a srácot, de nem is gondoltam, hogy ilyen jó színész. Épp olyan jól alakítja a hidegvérű gyilkost, mint az középiskolás suhancot akinek egyik napról a másikra egy csecsemőről kell gondoskodnia (a tanulság: nem árt védekezni xD).

Na csak egy egészen picit a sztoriról, hátha valaki idetéved (ezt mondjuk erősen kétlem) és kedve támad megnézni valamelyiket, amit egyébként jól tesz mert mindkét film nagyon jó.
Baby & Me: Joon Soo egy balhés középiskolás srác, aki rengeteg fejfájást okoz a szüleinek. Egy nap aztán anyuciék megunják, gondolnak egyet és eltűnnek otthonról. Kevéske pénzt hagynak hátra és elmennek pihenni. A gyerek meg tanuljon meg boldogulni. Mit tesz ebben a helyzetben a mi Joon Soo-nk? Naná, hogy bulit rendez. El is indul bevásárolni hozzá. A boltban alig fordul el egy pillanatra a különböző alkoholok tanulmányozására, mire visszanéz a bevásárlókocsiban már egy gyerekkel több van mint egy perccel korábban. A baba mellett egy levél: a gyerek az övé, ezután leszszíves ő gondoskodni róla. Hogy boldogul Joon Soo az apa szereppel és hogyan barátkozik meg újdonsült fiával? Na, a filmből kiderül.^^ Borzasztóan aranyos kis történet. Néha fetrengtem a röhögéstől, néha meg csöpögtem mennyire édesek.
The Case of Itaewon Homicide: 1997-ben Itaewonban (Szöul turisták által kedvelt szórakozó negyede) egy gyorsétterem mosdójában brutálisan meggyilkolnak egy fiatal koreai fiút. Hogy pontosak legyünk megkéselik, a nyakába háromszor jobbról, négyszer balról, meg még kétszer a szívébe. Na ugye hogy brutális? (o.O) Gyanúsított kettő is van. Pearson és Alex bár koreaiak, de mindketten amerikai állampolgárok. Barátok voltak, és mindketten a wc-ben voltak a késeléskor, csakhogy mindegyik azt vallja hogy a másik volt. Sorban kerülnek elő az egymásnak ellentmondó bizonyítékok. Park nyomozó meg lassan kezd beleőrülni az ügybe. xD
A film egyébként igaz történeten alapszik.
....

Takarítani kéne. Bizony kéne... vagy legalább rendet rakni. Ééédesanyám említette, hogy holnap vagy holnapután jönnek. Kinek van kedve hallgatni az oltást, hogy milyen baszott rendetlen vagyok?! Pedig mostanában igazán túlteljesítettem magam. Tegnap este például (mindenki nagyörömére) nekiálltam kimosni a díszpárnáimat, meg ágyneműt meg hasonlókat...
Papa meg olyan jóarc hozott nekem feketeerdőt. *-* Bár tegnap unokatesóéknál a bájmosolyok közepette halálra ettem magam sütivel. Lassan gurulni fogok.. -.-"

Update: Juteszembe, White Day van! *-* Csokit akaroooook.

A nagy zabálás. Ó igen, erre nem találok szebb szavakat, hiába próbálok finom és nőies maradni. Ma megejtettük azt a keleti étterem látogatást, amit már hetek óta terveztünk. Ugyanis nyílt szutykos kis városunkban egy olyan távol-keleti étterem, ahol befizetsz x összeget ( 11-től 5-ig 1700, utána zárásig , és hétvégén 2800ft-ot) és annyit eszel amennyit nem szégyellsz. Én meg, szerencsére nem vagyok szégyenlős. =D

Suli után meg is közelítettük a helyet. Miért is ne a világ végén van, én meg a március 15.-ei ünnepség miatt magassarkúban botorkáltam. Az étterem egyébként nagyon szép. Modern, ízléses, visszafogott keleties berendezés. Egy kedves kis kínai nőci gyorsan kerített nekünk asztalt, majd kaptunk egy magyar pincérfiút, aki szerintem jó sokat röhögött rajtunk a délután folyamán. Kérdezte, mit kérünk. Hát mondom kérdezz két könnyebbet cicám. Szépen vázoltuk neki, hogy gőzünk sincs, hogy mennek itt a dolgok, magyarázza már el a hülye kislányoknak. Volt olyan rendes és egy rögtönzött tanulmányi kirándulást tartott nekünk. Körbevezetett és mindent elmagyarázott.

Na most, itt mindenféle pultok vannak. Az elsőnél nyers alapanyagok: húsok, különböző tengeri herkentyűk, zöldségek. Ezekből az ember szabadon válogathat, majd a mögötte lévő pultnál szorgoskodó kínai szakácsok jól megsütik ezeket wokban, az általunk választott szósszal. Aztán van itt még leveses pult, készételes, sushis, salátás, desszertes. Itt megjegyezném, hogy a tulajok ugyan kínaiak, de japán, koreai és thai kajáik is vannak.

Levessel és ezzel a wokos cuccal "indítottunk". Édes-savanyú leves. Hát szerintem se édes, se savanyú nem volt, viszont nagyon sűrű és felismerhetetlen dolgok úszkáltak benne. Csicsi tengergyümölcseis levesében úgyszintén. Ezt hamar fel is adtuk. Lássuk a wokban készült dolgokat. Mivel nekünk most-rögtön-azonnal mindent ki kellett próbálnunk mindent felpakoltunk a tányérra. Lehet ez volt a baj, de nem volt olyan jó az íze mint amilyen jól nézett ki. A tengeri cuccokkal egyébként sem vagyunk kibékülve...de azért hősiesen megkóstoltuk a rákokat, a sőt a tintahalat is. Na most Pup állította, hogy a rákja visszapislogott, míg Csicsi a lábaikat tanulmányozta, én meg 5 percig rágtam a tintahalat, mire lebírtam nyelni. Ez egyébként nem is biztos, hogy tintahal volt, mert sütés után már semmi nem úgy nézett ki mint előtte. =D Elnyammogtunk rajta egy darabig de aztán gyorsan új kaja után néztünk.

Jöhettek a ropogós husik édes-savanyú mártással, jázmin rizzsel, meg tavaszi tekercs, szezámos-mézes csípős csirkefalatok, zöldséges sült tészta, tintahal karikák, sült zöldségek, sült alma.... nyamiii.*-* Mind fenséges volt. Minden tiszteletem a szakácsnak.^^ Ugyan a csajok már néha nyögtek, de erősködtem, hogy sushit is muszáj enni. Pupesz mondjuk szerintem leginkább a wasabi összekotyvasztását élvezte a szója szósszal. Olyan élvezettel kavargatta, öröm volt nézni. Minket már korántsem lehetett akkora öröm nézni. Elég undorítóan ettünk, pláne mikor már belefáradtunk a pálcikával való szerencsétlenkedésbe. Plusz akkorákat nyerítettünk... Ég is a pofám így utólag. xD De mindig akadt valami kurvavicces.
Főleg mikor már a desszertnél tartottunk (kókusz puding, egzotikus gyümölcstál)

Pupi: Bazdmeg ez licsi. [Pup ezt ugye nem szereti]
Csicsi: Hol?
Pupi: Itt a számban. Megnézed?
Csicsi: Majd ha kijön. xD
Pupi: Ja, a garnélarákon fog felszörfözni.
Én itt azt hittem beesek az asztal alá. xDDD Kegyetlen volt.


Fekete pont az étteremnek, amiért a női mosdóban nem működött a csap. Ilyen érzékelős volt, de hiába tellgettem, vártam, csapkodtam, még beszéltem is hozzá... víz nem jött belőle. Nagy nehezen letöröltem a szappant a kezemről a kéztörlővel, aztán mondtam a pincérsrácnak, hogy én tudom, hogy béna vagyok, igazán tudom, de mégsem bírtam működésre kényszeríteni a vízcsapot. Elképzelhető-e hogy esetleg baja van? A srác csak morogva elvonult, hogy basszameg már megint rossz a csap. Szóval jeee, most nem én voltam a lúzer. Legalábbis itt nem, viszont amikor italt rendeltünk sikerült kikérnem egy majdnem ezerforintos hiperszuper teát. -.-" Jellemző.

Fizetnünk a kínai nőcinél kellett. Elég rendesen törte a magyart és a számoknál is homály lehetett nála. Olyan édes volt, Pup kétezressel fizette az 1200-at és a nő meg képes lett volna 1600-at visszaadni. ^^
Tök aranyosan mosolygott, nagyon szimpi volt.


Utána bementünk még sparba és én még képes voltam túrórudit enni. Visszasétáltunk a városba, elképesztően sokat vártunk a bankban éssss ennyi. Eredményes nap volt. ^^

  

Ma nem indul röpülő
Hajtogass magadnak
A Holdon nincsenek
Legfeljebb maradnak
Itt páran akik majd
Becsukják a könyved
Hogyha elalszol
És azt mondják fölötted:

Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld
A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég.

Reggel olyan késésben voltam, hogy még a határidőnaplóm is itthon hagytam. Ez főleg azért gáz, mert többnyire abban hordom az agyamat. Hatalmas sokk volt, hiányzott egész nap. (o.O) És osztályfőnök ezután még koncentrációt várt tőlem... xDD
Bár most nem késtem el annyira durván, mint tegnap ( nyilván mert háromnegyedkor sanyi felhívott, hogy mi a fenét csinálok), mikor kénytelen voltam minden rejtett színészi tehetségem elővenni és meggyötört arccal előadni, hogy én bizony beszorultam a liftbe. Én esküszöm nem akartam hazudni. De tényleg. A körülmények áldozata vagyok... ^^ Olyat álmodtam, hogy képtelenség volt utána csak úgy kipattanni az ágyból és elkezdeni a napot. Annyira, hogy fél nyolcig fetrengtem az ágyban hogy mégmégmég... *-*

De végülis ma a suliban is csak aludtam...ennek az egyetlen hátránya, hogy megfájdul az ember nyaka. Országomat egy kényelmesebb padért. :O
Mamánál megettem egy csomó tűzforró rétest, majd nem értettem miért fáj tőle a hasam. Összefutottam Pupicsekkel és kérdeztem, hogy mit gondol, ha ráeszek hideg somlóit vajon felrobban a gyomrom? xDD Nem adott egyenes választ, csak röhögött. Nem is értem miért. Szóval inkább hazajöttem és tovább aludtam. Bassza meg egész nap csak alszom, tavaszi fáradtság vagymi... =D
Rájöttem, hogy az F.T. Island szerelmi balladáira marhajól lehet szundikálni. Meg Hong Ki hangja egyébként is olyan megnyugtató. =D

Mivel úgy belejöttem mostanában a sorozat "értékelésbe", ezért nem bírom ki, hogy ne firkantsak valamit a koreai Boys Over Flowers-ről (Boys Before Flowers) amit még hétvégén fejeztem be. Nos ha a következőkben esetleg irónikus is lenne a beszámolóm, akkor is előre szólok: IMÁDTAM az egészet, úgy  ahogy volt.

Lássuk az alapsztorit: a szegény, de annál nagyszájúbb lányka Jan Di, megment egy srácot, aki öngyilkos akar lenni (megjegyzem a vasággyal 40 kilós csaj röptében kapja el a fiút, aki épp leugrana a tetőről xD ). A dolog bizony nagy port kavar, a srác ugyanis az ország leghíresebb elit iskolájába jár. Hogy csillapítsák a kedélyeket Jan Dit gyorsan fel is veszik az iskolába ösztöndíjjal.
Csakhogy ez nem egy átlag iskola. Durva anarchia uralkodik. Az F4 szava a törvény. Ja, hogy mi az az F4? =D Négy helyes, gazdag, befolyásos srác, akik mellesleg már pici koruk óta barátok. Woo Bin a maffia poronty. xD Yi Jung, a vérlázítóan helyes fazekas művész és jégszívű casanova. =D Ji Hoo, az ex-elnök halkszavú unokája, aki zongorázik és bizonyos giccses jelenetekben magányosan hegedül az erdőben. ^^ Végül Jun Pyo a főnök, a Shinhwa company örököse (ami a történet szerint az ország gazdaságának legbefolyásosabb vállalata, és mellékesen övék az iskola is) egy elkényeztetett önző kis majom. xD
Szóval aki az F4-től piros lapot kap, azt azután az egész iskola szabadon megalázhatja, bánthatja.. ami csak jól esik. Ezen mondjuk többször is nagyon kiakadtam.... döbbenetes, milyen kegyetlen dolgokat művelnek benne egy emberrel a diákok. -.-" A tojással dobálás a leglájtosabb húzásuk. Na most kéremszépen Jan Dit nem olyan fából faragták, hogy behódoljon az ilyen ficsúroknak, szóval első körben ellent is mond nekik, és jól képen törli fagyival a leadert. Meg is kapja a piros lapját, kezdődnek a különböző csínyek... napról napra durvábbak. Viszont Jun Pyonak elkezd tetszeni a lány, aki először szállt szembe vele. Jan Di meg Ji Hooba kezd beleszerelmesedni, aki valahogy más, mint a barátai... és mitadisten szerelmes egy modellbe, aki nem nagyon foglalkozik az érzéseivel. Rögtön az elején itt van nekünk egy szép kis szerelmi három-, illetve négyszög. Mikor ez pont megoldódna, és Ji Hoo beleszeret Jan Diba, addigra Jan Di már Jun Pyot szereti... szóval Ji Hoo csendben szenved (sőt segít nekik, mert a barátság fontosabb neki mint a szerelem. hogy egyem a szívét). Ne legyen már olyan egyszerű az élet. Véletlenül se..

Tudom, ez a sorozat egy hosszabb manga alapján készült, ezért van több esemény, de én még így is meglepődtem. Már az ötödik részre annyi minden történt, ami más doramákban 20 részben szokott megesni. És tényleg, van itt minden, amit az ember el tud képzelni egy jó kis drámába. Emberrablás, zsarolás, egy rakás rosszakaró, társadalmi ellentétek, majdnem vízbefulladások sorozata, kismillió romantikus jelenet, kényszer házasság, sok könny, verekedés, hazugság, "elhagylak, pedig igazából szeretlek", családi problémák - elveszett nagypapa megtalálása, betegség, megcsalás, átverés, önfeláldozás, világgá menés, eltűnés, autóbaleset, amnézia meg amit csak akarunk. Mivel milliomos csemetékről van szó, mennek minden hová: saját sziget Új Kaledóniában, síelés, Makaó... meg olyan kocsikkal furikáznak hogy húú.. Nem kell őket félteni.
Nagyon tetszett, ahogy szép lassan megismertük a négy srácot és kiderült: bizony, van ám szívük... hogy milyen kedvesek is valójában, és milyen erős a négyük barátsága. Szépen követhetőek voltak a jellemfejlődések is. Aztán nálam még nagyot dobott a Yi Jung és Jan Di legjobb barátnője, Ga Eul között alakulgató szerelem. Hogy nem volt csókjelenetük, azt képtelen vagyok megbocsátani a készítőknek. -.-"
A sorozat háromnegyedénél, már azért frusztrált, hogy szép lassan mindenki meghülyült. Ji Hoo összevissza szenved Jan Di, meg a halott szülei miatt. Jun Pyo beszerez egy idegesítő menyasszonyt, aki rosszabb, mint egy pióca, nem lehet levakarni, meg a sátánian gonosz anyja is folyton kavarja a szart. Akiben bíztam, Yi Jung is bekattan, a nagyszerelme után kesereg, eltöri a kezét, mert inni kezd.... pááfff. Azt beszéltük Puppal ( mert párhuzamosan néztük), hogy Woo Bin az egyetlen normális ember az egészben, igaz nem egy Adonisz (kivéve ha jó szögből fotózzák^^), meg nincs is nagy szerepe, de ő a mi emberünk.

Azért persze minden jó, ha a vége jó... Még akkor is, ha az utolsó előtti részben, majdnem tönkretettek engem idegileg, az "amnéziám van, de CSAK a barátnőmre nem emlékszem" nem kicsit erőltetett résszel. És azért sem lelkesedtem, hogy ezek is négy év után jönnek össze végül rendesen. Szinte minden koreai drámában van egy ilyen részlet... külön töltött 2-3-4 év. -.-" Agyrém. Ennek ellenére jó volt a finálé, igaz, Ji Hoot sajnáltam és zavart hogy Yi Jungékról nem tudunk meg többet, de összességében elégedett voltam vele.^^
A sorozat izgalmas volt és eseménydús. Személyszerint kb. a betege voltam. xD Annyira benne éltem, hogy az félelmetes... együtt sírtam, nevettem a szereplőkkel és tiszta stresszben voltam mi lesz velük.
A színészeknek piros pont jár, a zenéért pedig egyenesen leborulok a készítők előtt. =D

"Röviden" ennyi. xD Megyek, beszédülök az ágyba.

  

Péterfy Bori & Love Band + Lovasi - Délelőttök a kádba'

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

La la la Let me hear you shout out loud
To open up our beginning

Fly away into the blue sky
Let's soar up to the end
Both happiness and sadness makes eachother melt away

Straight up! Let's sing!
An ever-lasting friendship
We'll run together
over that hill

Pénteken meg Pupesznál főztünk. Már amennyire ezt főzésnek lehet nevezni. =D Szóval csináltunk rament tojással. A ramennek nem igazán volt elkülöníthető íze mert egybe főztünk egy csípős csirkéset, egy garnéla rákosat meg egy curryset... a buggyantott tojást meg nem is úgy kellet volna csinálni ahogy mi csináltuk. Na ettől függetlenül azért marha jó lett.^^ Betegre röhögtem magam, amikor Pup állt a rákos ízesítő fűszerrel a kezében, ránézett majd feltette a drámai kérdést: Mi a rák ez? Jaa... rák. xDDD
Meg esőtáncot jártunk a RingDingDongra.  (azaz, hogy egészen pontosak legyünk, én csak próbálkoztam, mert ahogy néztem a csajok, törzsi rítusokat megszégyenítő mozdulatait, csak arra voltam képes, hogy hasamat fogva fetrengjek az ágyon ) Mert arra LEHET. Az a szám annyira botrányosan szar, hogy már jó. Ha csak meghallom hogy szóó ellásztik szó fántásztik kitör belőlem a nevetés. Minden rosszkedvre gyógyszer. Melegen ajánlom. =)

Szokás szerint pipáztunk, boroztunk, dumáltunk... meg volt valami nagyon vicces is. Az a baj, hogy azóta sem jut eszembe mi. Pedig valami nagy poén volt az biztos. Lassan el kellene kezdenem Kavintont szedni. Ennek már a fele sem tréfa. :O

Tegnap nőnap volt. igen komoly megállapítás... -.-" Összesen öt embernek jutott magától eszébe. Bizonyos feminista nézeteim miatt ezen kellőképpen fel is háborodtam.
Ma pedig valami furcsa  erő arra ösztönzött, hogy nekiálljak takarítani. Nem is értem hogy történhetett. =D

Közel voltam ahhoz hogy felrobbanjak. Üvöltözni szerettem volna... az igenis nekem járt volna!!! NEKEM! Nem simán nem fair, hanem még csak nem is logikus. Ja hogy igazságtalan az élet?? Leszarom! Nem érdekel.. akkor is, és csakazértis!!! Mellesleg meg basszák meg. Ennyi.

Ja, ezután jól elmentem a könyvesboltba lenyugodni. Mint a fenti sorok is mutatják, nem sikerült. Pedig többnyire bejön... -.-"

Fizika dolgozat előtt.

Csupi: Miből írunk?
Pupi: Atombomba.
Pupi: Gyakorlati példa is lesz.

Pupi röhög.

Csupi: Jajneeeee

Csupi nyöszörög és a fejét fogja.
Pupi még mindig röhög.

Hosszú szünet.
....

Csupi: Basszus. ((o.O))
Pupi: Leesett? xD
Csupi: Jah.... -.-"

Látszik milyen kipihent vagyok. xD

Már rég terveztem, hogy majd írok a legutóbbi sorozat élményeimről. Úgyhogy mivel nincs sok hangulatom azt csinálni amit "kéne" (azaz félbehagyott történetecském és a töri évszámok) gondoltam most belevágok.

Vasárnap éjjel fejeztem be a Goong-ot (Palace, Palota, Princess's hours... vagy ahogy tetszik). Nagyon tetszett, jó kis sorozat volt. Leszámítva az utolsó részeket, ahol már annyira "szenvedtek" a szereplők, hogy kedvem lett volna főbelőni magam. -.-" Csak az tartott életben, hogy Pupesz megígérte: az utolsó előtt részben lesz egy csókjelenet. xD

Lássuk az alapsztorit: 2006. Dél-Korea. Tegyük fel, hogy alkotmányos monarchia van az országban. Uralkodócsaláddal meg minden. Főhősnőnk szegény családból származó, kellőképpen lökött, 19 éves leányzó, akinek minden vágya, hogy divattervező legyen. Egy szép napon aztán kiderül, hogy leányzónk nagyapja megmentette a volt király életét, aki hálából megígérte, hogy az unokája (a mostani koronaherceg) majd feleségül veszi leányzónkat, Chae Kyung-ot. Mitadisten, Chae Kyung pont egy iskolába jár a trónörökössel, és pont nem kedvelik egymást, miután a lány véletlenül kihallgatta, ahogy a herceget lapátra teszi a barátnője. De az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. -tartja a mondás és a királyi család is ehhez tartja magát.^^
Chae Kyung-ból hercegnő lesz (elsősorban azért, hogy kihúzza családját a rossz anyagi körülmények közül). Kénytelen alkalmazkodni az uralkodó család és a palota szabályaihoz, ez viszont eléggé nehezére esik. Hercegünk, Shin természetesen egy rideg, beképzelt hólyag... azaz először annak látszik. Később kiderül, hogy nem is olyan borzalmas, mint amilyennek mutatja magát. xD A kezdeti utálat ellenére, szépen egymásba is szeretnek majd újdonsült feleségével. Csak éppen kimondani nem képesek huszonakárhány részen keresztül. -.-"
Hogy teljes legyen a kép itt van még Shin volt barátnője is, aki visszautasította a herceg házassági ajánlatát. Később viszont rájön, hogy neki mégiscsak kéne a királyfi. Aztán jön a kettesszámú herceg is, aki király szeretne lenni, de főleg azért, hogy elvehesse a botcsinálta hercegnőt, akibe fülig szerelmes (viszonzatlanul).

Na ebből mi lesz? =D Szerelmi sokszög, intrikák, botrányok, félreértések, merénylet, öngyilkosság... amit akartok. Itt minden van. Az egész megfűszerezve egy csomó vicces jelenettel. Plusssz. Egy igazi csókkal. *-*
A doramák szokásos, mímelt, "összenyomjuk a szánkat" csókjai után igazán üdítő volt. xD
A sorozat legnagyobb problémája egyébként az, hogy a hoppon maradó kettesszámú herceg ezerszer helyesebb mint a koronaherceg. Ez milyen már?!? (o.O)
Egyébként jó volt... ha nem nyújtják el a végét és kicsit csökkentik a sírós részeket, akkor teljes lenne az örömöm, így mondjuk tízből hetet kap csak tőlem.

 

You're beautiful-ról azt hiszem már regéltem eleget. Elnyerte az "abszolút kedvenc"-státuszt nálam, megdöntve ezzel a szintén a  fiúnak öltözött lány témával foglalkozó Coffee Prince elsőségét. 

Az apácának készülő Go Mi Nyu elvállalja hogy eljátssza ikerbátyja szerepét (amíg az amerikában igyekszik felépülni az elcseszett szemműtétje után) egy híres rock bandában. A zenekar rideg, beképzelt (ezen ugye meg sem lepődünk? :D) frontembere Tae Kyung hamar rájön, hogy nem is fiú az újsrác, viszont hiába a kezdeti ellenszenv, vállalja, hogy falaz neki. A lány persze bele is szeret, a néző számára pedig gyorsan kiderül, hogy az érzés kölcsönös. Jönnek itt is a kavarások, a ki nem mondott, be nem ismert, de teljesen egyértelmű dolgok, és a félreértések.

Meg ne feledkezzek a banda másik két tagjáról: Shin Wo, az aranyos kis gitáros, aki még morcoskánál is előbb leveszi, hogy lánnyal van dolguk és bele is szeret, ahogy azt kell. Aztán a szöszke dobos, Jeremy,aki az én nagy kedvencem volt. Ő úgy szeret bele, hogy végig azt hiszi fiúval van dolga.  mert mindenki szereti, nanáhogy) Imádtam a bolond kis fejét. <3

De azért a manager, a stylist, az igazgató, a nagynéni és a gonosz színésznőcske is megérne egy misét. =D
Fordulatos, izgalmas, aranyos. Nálam kedvenc.<3

Végül a jelenet amitől mindig sírhatnékom támad:

És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz! (Hiperkarma)

Na ilyen volt a szombat is... nyomtak itthon a falak. Valamit csinálni kellett hogy érezzem: élek. Hachinak viszont otthonmaradós, magábafordulós napja volt. Persze megértettem, nekem is szokott. De ez ugye rajtam nem segít. Szóval már azon voltam, hogy ha hárman nem csinálunk semmit akkor én nekimegyek a városnak egyedül, de Pupesz mondta, hogy eszembe ne jusson. Jön, ittalszik.^^ Így azért is nagyon jó volt, mert csak ketten nem nagyon szoktunk csinálni semmit.

Irány Radó, pad, Metaxa, meg pálinka, meg pilótakeksz amit a táskámba borítottam. xD Mp4-el rajkodtunk. Erre nem vagyok büszke, de arra senki nem jár vagy aki igen, az csak nem látja a sötétben hogy mi bömböltetjük a cigányhifit. =D Remélem.
Átkiabáltunk a túl oldalra mert azt hittük osztálytársaink vannak ott és megbeszéltük azt is hogy a srácokat 5cent ilyen pálesszal simán kinyírnánk. xD hehehee (most nagyon nevetek, ez a beszámoló tényleg csak nekünk vicces)

Miután megittuk azt is, amiről azt hittük csak vésztartalék, nekivágtunk társaságot keresni. Nem igazán világos miért hittük, hogy Laposon fogunk majd találni, de mindegy. Én ott nagyon szerettem volna táncolni, de Pup meggyőzött, hogy egyedül, az üres táncparketten nem olyan vicces. Hátjó. Ha ő mondja én elhiszem. Úgyhogy tovább álltunk, mert abban már tényleg biztosak voltunk, hogy G.J.-ban lesz ismerős. Ez mondjuk bejött. Daniék tényleg lenn voltak, én meg elestem a wc-ben. Ezt Pup azóta sem bírta feldolgozni. Rágondolni sem tud röhögés nélkül. =D Beismerem, tényleg nem lehetett semmi.
Aztán Pup tanulmányozni kezdte az itallapot én meg pénztárcát burogattam, hogy lássuk miből élünk. Öcséééém... ez mondjuk elég gáz. xD Mint kiderült vannak jószándékú emberek is, akik támogatnak minket. Nem mintha szükség lett volna rá. (o.O)

Végül Zolikával karöltve visszatértünk Laposra (útközben József Attilát szavaltunk, mert volt olyan kedves és kétségbe vonta a tudásunk), itt lényegében a wc-ben töltöttem minden időt. Hogy mennyi volt a "minden" az kérdéses...meg kissé el is kalandoztam közben. A valóságtól jó messzire... Még jó hogy Pupszi jött megkeresni és nem kezdtem másnak a koronahercegemről magyarázni. Mert, hogy most fejeztem be a Goong-ot. éérted. ^^ erről még majd később.

Hehh... mi volt még? Majdnem ellopták az öngyújtóm, amit Csicsitől kaptam szilveszterkor. Persze igazából nem, csak pár gyík elkérte. De én nagyon féltem, hogy elviszik. Végül hazajöttünk. Ez a rész kicsit homály. Arra ébredtem, hogy jön vukk. Ez ugye egy elég ijesztő felismerés. Főleg, ha tudod hogy a szobából való kijutásra az esély közel nulla. Az ajtótól egy darab matrac és azon egy darab Pupesz választ el. Elkeseredetten nyúltam az ásványvizes üveg (!!!) után... majd miután rájöttem, hogy nem ez lesz a segítségemre gyorsan az ágy végében lévő táskám kezdtem keresni. Igen, a táska is átfutott az agyamon, de a benne lévő zacskó megtalálásában reménykedtem. Később kiderült, hogy azt a  bizonyos zacsit az asztalon helyeztem el még korábban. Ciki. Tehát ott ültem az ágy végében... és hogyan-hogyan nem, sikerült vukkot maradásra kényszerítenem. xD Tudom, tudom... de ez engem akkor is büszkeséggel tölt el. xD

Ezután kiderült, hogy Pup rég felébredt a "zajokra" és mivel jól ismeri már őket, pontosan tudta mi fog következni. Ahelyett, hogy a bármit is csinált volna a drágám, teljes lelki nyugalommal feküdt tovább és várta, hogy esetleg a fején kötnek ki a dolgok. <3 Kb. 4ig beszélgettünk még és jókat nevetve felelevenítettük az előző pár óra eseményeit. Megtudtam, hogy pl zsemlével tömtem Pupszimupszi fejét fogmosás után. Ezt bizonyítandó, meg is találtam reggel az összeszáradt félzsemlét az asztalon. xDDD

Köszöntem nagyon jó volt.^^  Rég züllöttünk már, és igénylem. Fiatal vagyok. ezvan. Szeretlek Pup. <3

Ha meghalok, az angyalok
A dossziém láttán
Fejüket csóválják,
Hogy bizony, ez csúnya látvány.