Kóboroljon vélem át egy éjszakát,...
...Pest megér egy estet!
Úgy esett, hogy Hácsicsi betöltötte a tizenkilencet a múlt héten. Azt a bizonyos utolsót a két iksz előtt. Három napos folyamatos tortaevés. jeee jeee (csütörtök nem számít, az pihenőnap volt) Még a napján megleptük egy szelet epres lúdlábtortával, aztán pénteken Hachianyu joghurtos tortájának majszolása előtt megkapta az ajándékunk, amin éjjel-nappal dolgoztunk Pupsszal és szívünk lelkünk kezünk lábunk benne van.^^
A tartalma szigorúan top secret. De gyönyörű igaz? *-*
Szombatra a Pestre utazás, albérlet nézés és az első pesti PP volt betervezve. Csak délelőtt még lezavartam egy nyelvvizsgát. =P Olyan laza vagyok... nálam csak így megy. xD Nem szeretném elkiabálni (már megint) de most sokkal nyugodtabb vagyok. A Dél-Koreáról szóló cikk a szövegértésben CSAK szerencsét hozhat nekem!
A vonaton elszánt keresgélés után találtunk magunknak saját fülkét, ahonnan rögtön ki is parancsoltuk Csicsit. Van itthon egy étterem, ahol olyan guszta epres minitortákat árulnak, hogy az embernek csöpög a nyála ha csak rájuk néz. Régóta szemezünk már vele és mikor vegyük meg ha nem most? ^^ Szóval ilyet kapott Csicsike. Én hülye, meg kitaláltam, hogy spagetti gyertyákat vegyünk hozzá, hisz láttam egy csomó filmben és az milyen jóó. Csakhogy ezek újragyulladósak ám, már égés közben is összevissza szikráznak és képtelenség 19-et úgy meggyújtani, hogy ne szenvedj minimum másodfokú égési sérüléseket. -.-" Fél óra szerencsétlenkedés után sikerült összehozni a dolgot. Csicsi bejöhetett, elfújhatta és megehette (velünk együtt).
Az első napirendi pontunk Hachi anyu keresztanyjának a kőbányai lakásának a megnézése volt, amit kivenni szándékoztunk. Szigorúan múlt időben, de erről még később. A keletiből a blahára buszoztunk ott pedig a 28-as villamosra szálltunk. Csak a miheztartás végett: a 28-as villamos egyenes a nyolckeren megy át. Hogy volt-e halálfélelmünk? Igen, nem is kicsit. Már jóval többi mint tíz éve járok Pestre, de eddig még nem hozta úgy a szükség, hogy erre a városrészre kelljen jönnöm. Igaz, emlékszem még azokra az időkre, mikor Angyalföld sem nézett ki szebben, de ez így sokkolt. Familiárisanhiperpigmentált egyedek tömege, kosz, szemét, csövesek... hányingerkeltő az egész. Az a hely, ahol délelőtt még részegek az emberek, délután meg már azok. Úgy vártam a Szent László teret, ahol leszálltunk, mint valami megváltást. Minden megálló után azt reméltem, hogy a következő már talán az lesz. Ahogy végre átért a villamos Kőbányára és a környéken jólszituált embereket és rendes, szép házakat kezdtem látni, igen nagyot sóhajtottam.
A lakás a Körösi Csoma Sándor sétányon volt. Némi kavargás után meg is találtuk. Meg kell hagyni: gyönyörű környék!! Egy sétáló utcáról van szó, padokkal, virágágyásokkal, díszfákkal, szökőkúttal, pékséggel, bankkal, cba-val, sparral, cipőbolttal, postával meg amire csak szükség lehet...
Ha eltekintünk a wc-nyi főzőfülkétől, akkor a lakással sem lett volna semmi probléma. Világos, megfelelő méretű szoba, erkély... Viszont az egész lakás nagymamám vagy még inkább dédnagymamám korabeli bútorokkal volt berendezve, amiktől a tulajdonos néni egyáltalán nem volt hajlandó megszabadulni. A lakbér ugyan méltányos volt, de a döbbenetesen magas közösköltséggel együtt már nem nézett ki olyan jól a dolog. Plussz a szomszédbácsi, aki a tulaj elmondása szerint egy "aranyember" és minden bérlőnek nagy segítségére volt eddig. Hát én inkább iparikémnek nevezném... tuti, hogy minden lépésünket lejelentené. Szóval köszönjük, találunk ennél jobbat is.
Mikor végre elszabadultunk, Sugar Shop felé vettük az irányt. De előbb még a 28-as villamos újabb kalandokat tartogatott nekünk. Láttunk egy hullát. Csak semmi röhögés, ez komoly dolog. xD Ott ült-feküdt az egyik ülésen egy feltehetően férfi és nem mozdult. Az ajtó melletti ülésen, ahol a korlát vagymiahalálaz mögött egészen eltűnt. A kabátja a fejére csúszott és ezáltal valahogy úgy nézett ki mintha egyáltalán nem is lenne feje a szerencsétlennek. A mellettünk álló három kaksi fiatalember el is kezdte vizsgálgatni és hosszas tanulmányozás után jó hangosan megbeszélték, hogy ez TUTIRA halott. Azt hiszem mi ennél a pontnál vonultunk át a kocsi végébe és elkezdtünk inkább azzal foglalkozni, hogy itt a Józsefvárosi piac környékén olyan mintha Ázsiában lennénk. Mandulaszemek jobbról is, balról is, mögöttünk a másik kocsiban is...
Aztán hirtelen megállt a villamos. Nem tudom, ki szólhatott a villamosvezetőnek, de kisétált a fülkéjéből, hogy ő is megnézze a hullát. Kicsit megijedtem... Mi lesz ha tényleg hulla? Jönnek a mentők? Vagy a hullaszállítók? (o.O) baszki. Szóval a sofőr először csak hallgatózott, vesz-e levegőt a barátunk. Valószínűleg vett, mert utána már bökdösni, majd rázni kezdte, hogy ébredjen már fel.
-Ivott?- kérdezte nem túl udvariasan.
Nyögés. Nyögés.
-Űeéáóúú... nem.
-Akkor beteg?
- Űeéáóúú... nem.
És ez így ment egy darabig. Végül beismerte, hogy ivott, sofőr bácsi meg nem kérdezett többet, hagyta a fenébe. Visszatért a vezetőfülkébe és folytathattuk utunkat. Két megállóval később a hulla feltápászkodott és kissé imbolyogva elhagyta a villamost. Én pedig nem bírtam türtőztetni magam, gyermeki rácsodálkozással a hangomban kiáltottam fel:
Nézzétek, leszállt a hulla! Örömmel láttam, hogy mindenki hallotta. Kihagyhatatlan volt. ^^
SugarShopban vettünk M&M's-t (olyat, amilyet boltban nem kapsz *-*), gumicukrot, meg rágót, ami szép, színes és gömbölyű mint az üveggolyó, de ízre förtelmes. :D
Ezekkel és a Pupesz táskájában rejtőző még otthon vett eperrel és a fél liter pálinkával, meg a nálam őrzött dióskiflivel és három energiaitallal felszerelkezve elindultunk WestEndbe a tetőre (előzetes terveink szerint vettünk volna valami kaját is ott még előbb, csak az éhségünket addigra elfújta a szél). Itt két kört nyomtunk le, és minden mást betermeltünk. ^^ Közben azokat az emocionális képződményeket csodáltuk, amik néha elhaladtak mellettünk. Egyszer cigit is kértek tőlünk. xD pff. Rossz helyen kopogtatsz picifiam.
Szó szerint pálinkás jókedvvel indultunk a Morrisons felé. Ezt egyébként a neten néztük ki Puppal, mert, hogy ott van olyan zene amire Csicsi szívesen táncol, ráadásul 9-ig ingyenes a belépés. Ez kell nekünk! - állapítottuk meg akkor Pupival. És lám, megtaláltuk Büdipest legnagyobb szórakozóhelyét! A bemenetelnél máris problémákba ütköztünk. Vidéki lyányokként nagyot néztünk... ez bizony nem Győr! Hatalmas biztonsági őrök vigyázzák a rendet, ellenőrzik a személyiket és nézik meg a táskákat. A táskákat igen... és közlik hogy üveget bizony nem lehet bevinni. Menjünk szépen ki, igyuk meg ott vagy dobjuk ki és majd anélkül bejöhetünk. Shit. -.-" Az epres zöldteáról még talán lemondok, de a pálinkáról és a bontatlan energiaitalokról már nem szívesen. Vert seregként oldalogtunk ki és ütöttünk tanyát a Jászai Mari téren. A szükség bizony nagy úr, 9-ig pedig már csak fél óránk volt hátra... így hát elő a műanyagpoharakkal és lássuk a pálinkát ami ugye házi. Nem hazudok, 10 perc alatt ittuk meg azt a majdnem fél litert és ezért (is) elvárom, hogy megemlékezzen rólunk az utókor. Közben egy Pupesz számára a mai napig feldolgozhatatlan dolog is megesett velem, de saját magammal szembeni tolerancia miatt ezt nem közlöm a nyilvánossággal. xD
Egy energiaitalt elrejtettem egy kapualjban (láss csodát hajnalban érintetlenül megleltem) egyet meg Csicsi tett zsebre, majd egymást támogatva visszamentünk a Morrisonsba, ahová ezúttal akadály nélkül be is jutottunk. Leszámítva, hogy a biztiőr kiemelte Hachi táskájából baracklevet és morcosan közölte:
-
A palack marad.
Mire Csicsi ámulattól elkerekedett szemekkel:
-
Honnan tudod, hogy barack?
xDDD
A Morrisons egyébként jó hely... jó nagy. Táncoltunk is, bár én azt hiszem az idő nagy részét a mosdóban töltöttük. Valakinek mindig pisilni kellett és mivel ilyen óriási helyen nem válunk külön, mentünk mindig mind a hárman. A wc-ben egyébként nagyszerűen lehet ismerkedni beszélgettem pl egy kék hajú csajjal, akinek az itala is kék volt és dühösen panaszolta, hogy minden gyökér zöldnek nézi. Megnyugtattam, hogy szerintem kék. Aztán aznap vagy mindenkinek tetkója volt, vagy csak mi fogtuk ki azokat, de ha 3-4 csajnak nem dicsérgettem meg a tetkóját (volt egy, akinek máig nem értem a vállán lévő szöveg jelentését, de azért Hachival lelkesen mondogattuk milyen kurvajó) akkor egynek sem. Plussz valakiknek még a bokámon lévő csillagot is megmutattam, ami igen nagy teljesítmény volt, főleg mert magasszárú csizmában voltam amibe be volt tűrve a farmerom. Meg egyszer láttam egy posztert hogy Belmondo koncert lesz valahol és nagyon kiabáltam Pupinak, hogy
nézdnézdnézd!
Sör vásárlás közben összeakadtunk egy sráccal, aki mindenáron angolul akart társalogni, mi pedig minden erőnkkel próbáltunk vele beszélgetni.. főleg Hachi adott bele apait-anyait. Pup szerint csak szivatott minket. Van ez így... =D Próbáltam számot is kérni, de útban volt a lépcső és zakóztam egyet...másnap a vonaton mondtam is a csajoknak, hogy basszus fáj a térdem, elestem? xD De a kérést azért sikerült eljuttatni a DJ-hez, csak épp megvárni nem volt türelmünk Daddy Yankee-t. Éjfél (!!!) felé távoztunk.
Valami isteni csoda folytán a Morrisons mellett pont volt egy gyrosos. Mert hát mit eszik az ember buli után, részegen? Gyrost természetesen. Ez olyan törvényszerű... Jó kis hely volt ez, látszott hogy minden friss, a török (legalábbis gondolom, hogy az) srác meg olyan káprázatosan profi mozdulatokkal dobta össze a gyrosokat, hogy percekig magamhoz sem tértem.... csak miután megkóstoltam. -.-" Én idióta... hogy kérhettem bele csípőset?? Azt hittem ott ér véget az életem. Ilyen csípős kaját még életemben nem ettem. Kegyetlen volt.
Ezután felvetődött a kérdés: na most mihez kezdjünk? Hát felmehetnénk anyámékhoz, ők négykor elmennek dolgozni, addig elleszünk valahogy utána már üres a lakás és no para. Mire odasétálunk már el is mennek. Ez többek között azért gyökérség mert bár a Nyugati-Béke tér nem is olyan kis távolság viszont azért nem is 3-4 óra. Mindegy. Kezdetét vette éjszakai túránk Pesten.
Ami azt illeti marha gyorsan célt értünk. ÉS mivel még volt egy csomó időnk, betértünk egy éjjel-nappaliba egy liter tejet, jegeskávét és pizzás abonettet, a gyengébbek (köztük én) kedvéért extrudált kenyeret, venni. És ezekkel bemenekültünk a non-stoppal szemben lévő kapualjba... Közben elkezdett esni az eső. Pupi abonettje borzalmas volt, a tej viszont még életemben nem esett ilyen jól. Rögtön vetettem is Csicsivel még egyet amit ő megfejelt három epres pudinggal, melynek elfogyasztására műanyag kések és villák álltak rendelkezésünkre. Őszintén nem tudnám megmondani mennyi időt töltöttünk itt... Csicsi meg én szóláncoztunk. Döbbenetes milyen szavak jutnak ilyenkor az ember eszébe! Olyan kreatívak voltunk hogy csak na.
A későbbiekről csak annyit, hogy tovább álltunk és anyuék lépcsőházában is elcsöveztünk egy darabig ami sötét volt, félelmetes és Hachi folyton macskákat hallucinált. Végül négykor bemerészkedtünk édesanyámékhoz ahol jól lebasztak, hogy miért nem mentem be még eddig... 1. nem akartam felkelteni őket mikor tudtam, hogy korán kelnek 2. tudtam, hogy utána hónapokig hallgathatom... Pff. Kinek van ehhez kedve? Gondoltam, jobb ha megvárom hogy elmenjenek.. mindegy.
Aludtunk pár órát majd haza vonatoztunk. =D
Nos.... kalandokban ezúttal sem volt hiány.^^
