Pár napja, a sorozat befejezése után nem sokat teketóriáztam, rögtön megnéztem a Tokyo Friends filmet is. Azóta sem dolgoztam fel igazán, hogy ezzel vége...
Nos, a gyakran felötlő "ejjdesablon" meg "ejjeztláttammárvalahol" érzések ellenére szabályosan szerelmes vagyok az egészbe.
Ha úgy vesszük minden meg van benne ami a sikerhez kell. Szerethető karakterek (pontosan négy homlokegyenest más személyiségű főszereplő, hogy mindenki megtalálhassa a neki szimpatikusat), aranyos szerelmi szálak, amik miatt izgulni lehet, barátság, karrier, és persze mindehhez tökéletesen eltalált zene.

Négy barátnő történetét ismerhetjük meg a sorozat folyamán, bár a középpontban egyértelműen az Otsuka Ai által alakított Rei áll. Rei egy kisvárosban nőtt fel, ahol ahogy mondta, még arra sem volt lehetősége az embernek, hogy álmai legyenek... Na de Rei nem olyan aki beletörődik a helyzetbe, gondol egyet és Tokióba megy. Egy bárban kezd dolgozni, mint pincérnő és itt ismerkedik meg Makival, Ryokoval és Hironoval, a "tokiói barátaival"! ^^  És persze itt találkozik Ryuujival, a tehetséges gitáros-zeneszerzővel is.
Mire Rei észbe kap, máris a Ryuuji bandájának a Survival Companynak (Sabakan) az énekese és természetesen fülig szerelmes a fiúba...

A problémám ezzel a szállal mindösszesen annyi, hogy durva deja vu szorongatta a torkom. A lány a fiú miatt beáll egy zenekarba, a fiú gitáros, ő írj a számokat is... Összejönnek. Aztán a fiú hirtelen ott hagyja a bandát, meg a lányt is és belép egy másik zenekarba, amivel hamarosan be is fut. A lány összetörik, az újságok címlapjáról és az utcai plakátokról is csak a fiú mosolyog rá vissza... megfogadja, hogy a fiú nyomába fog érni. Hol láttuk már ezt? Segítek... NANA! Igazából Rei karakterét mintha Hachiból és Nanából gyúrták volna össze. Nana életútja, Hachi személyiségével... DE! Az a helyzet, hogy ez engem egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy szeressem a sztori, mondhatni főszálát. Morgolódtam egy kicsit az elején, de annyira jó az egész, hogy szartam rá. Kitörődik ilyesmivel, mikor Rei és Ryuuji ilyen aranyosak együtt? *-*


Maki festészetet tanul. Amolyan naiv kislány (mellesleg reménytelenül szerelmes nős főnökébe). Érzékeny művészlélek, bár ő sem tudja magáról milyen tehetséges. Állítása szerint csak azért fest, mert semmi máshoz nem ért. Később azért egy galériatulajdonos felfedezi és viszi is magával New Yorkba...

Ryoko nem tartozott a kedvenceim közé. Egy tipikus Office Lady (ahogy Japánban nevezik)... az életcélja kb annyi hogy mielőbb férjhez menjen. Ryoko a Yume no Kura (a bár ahol a lányok dolgoznak, meg később Ryoko is) állandó vendége, csak a kísérője nem állandó... mindig egy másik pasi. xD
Az igazság az, hogy a lány nem nagyon tud szabadulni egykori szörfös szerelme emlékétől. Végül csak összehozza a sors a főnökúr szerintem kissé szerencsétlen öccsével és kezdenek jól alakulni körülötte a dolgok...

Aztán itt van még Hirono. Története hasonló Reiéhez, bár nem annyira kidolgozott. Hirono is egy kisvárosból jött Tokióba. Álma, hogy színésznő legyen. Mármint színpadon játszó színésznő, olyan darabokban amiket ráadásul ő ír. Később az is kiderül, hogy tényleg elég jó a szövegkönyv írásban. Egy nap pedig mit ad isten, besétál a bárba Hirono gimis szereleme, aki most egy színkörben játszik...

A sorozat természetesen úgy lett befejezve, hogy az folytatást követel. Elsősorban Rei és Ryuuji kapcsolata miatt, de Hirono története sem lett elvarrva.
A filmnek egyetlen nagy baja van... az első fele lényegében megismétli a sorozat utolsó részének eseményeit. Pedig 5 perc alatt is le lehetett volna rendezni az előzményeket...
A történetről csak annyit, hogy Rei, a zenei karrierjének derékba törése után eltűnt Ryuuji keresésére indul és meg sem áll New Yorkig, ahol aztán Maki segít neki... csakhogy időben vissza kell térnie a Japánba, hiszen a küszöbön van a Sabakan debütálása. Közben Maki próbálja megtalálni a helyét New Yorkban, Ryokoból férjes asszony lesz, Hirono pedig hatalmasat csalódik az ő drága senpai-ában....

Ahogy már elmondtam fentebb a sorozatnál is, úgy a filmben is a Rei-Ryuuji páros a csúcs. Visongva néztem végig a jeleneteiket. Nagyon el lett találva. A Ryuuji-t alakító színész, Eita pedig döbbenetes! Mert hát legyünk őszinték, Zsákos Frodót megszégyenítő manófülekkel és egy szolid sasorral áldotta meg a Jóisten. Ennek ellenére, (vagy éppen ezért?) kifekszem tőle! Valamit nagyon tud a srác!

A sorozat és a film másik fénypontja a zene. Borzasztóan a szívemhez nőtt Otsuka Ai hangja és már rongyosra hallgattam az OST-t.

A film végével viszont (mint már annyiszor) most sem voltam elégedett... Romantikus kis lelkem követelte volna a nagy happy endet, még akkor is, ha tudtam nem adják meg, amire vágyok.. az ilyen típusú filmekben nem szokás. Persze így sem volt rossz... de úgy szerettem volna tudni: van-e még tovább? Nem tartom lehetetlennek hogy a készítők gondolkodtak a folytatáson. Úgy fejezték be, hogy lehetne tovább szövögetni a történetet. De négy év után erre nem túl sok esély van...

Még a végére egy videót aztán már aludni küldöm magam. ^^  És még annyit hogy: <3

Na csöppet megváltoztam.....xD még a fejléc igényel némi alakítgatást, de egyenlőre megteszi ^^

Bakker. KiBummal, egy baszott nagy fejhallgatóval és egy koporsóval álmodtam. Lehányt a keletiben. ((o.O))

Olyan szinten nincs kedvem semmihez.. félelmetes. Se a melóhoz (najó, ahhoz sosincs, dehát KELL), se máshoz... még a zene is bántja most a fülem. (o.O)

Ma reggel valami csúnyán elbaszta a hangulatom... bár egyáltalán nem biztos, hogy az a bajom... Lehet, hogy ez csak egyszerűen egy ilyen nap. Nem tudom eldönteni, hogy kell-e foglalkoznom vele. Ez az ő döntése volt, megváltoztatni már nem lehet és én hogyan kérhetném rajta számon? Csak azt hiszem, már elég érzékeny vagyok ezekre a dolgokra... Úgy érzem, mintha most az én fülembe sírnának azok a gyerekek, akik valaha élni akartak.
Szeretnék tőlük bocsánatot kérni, elmondani, hogy én sajnálom. De ez nem az én bűnöm... neki kell megtenni, és megbűnhődni is neki kell majd érte...

"I'm just like a hurricane... I'll run through the centre of light and shadow"

(Otsuka Ai - Hurricane)

Vettem zöldteát meg füstölőt. Buddha és Dragon's blood ^^"...  Kell egy kis testi-lelki méregtelenítés. Meg vateráról rendeltem 400 ft-ért egy Tóth Árpád kötetet. <3
Aztán voltam magyar konzultáción is... nem is 93 hanem 94 %-os lett. =D jejeee. Mivan még? Ja halálra ettem magam pogácsával. xD

Kedden meg Sanyival futottunk a viharban. Rohanós, fulladozva nevetős, ázós jelenet volt. Filmbe illő! Egyébként most, hogy Sanyi boldog, megtalálta a hozzávaló lányt és a lány "megszerzésére" irányuló projekt is sikerült :D (nemhiába szurkoltam ^^)... szóval ezért az én kis szívem is örül.

 ...

És most... dörög az ég... jön a vihar... jár az agyam...

"Kalandok, álmok, s nehézségek, amik a megvalósításukkal jártak… küzdés a végsőkig, és ami ebben végig segített: a hit. A hit, hogy van tovább, hogy megtalálom majd, amit olyan nagyon keresek, hogy megéri bátornak, már-már vakmerőnek lenni. A hit, hogy az enyém lehet bármi, amit igazán, a szívem mélyéből szeretnék."

Ez a kép... *-* Istenem de édes!

Shout so the world can hear you
We’re the Red Killers, everyone step aside
Light the bright fire of victory
Red soldiers, Man I told ya
Cock and load, aim and shoot
We never miss miss, you better kiss this

Oh Republic of Korea, shouts of victory
Oh Republic of Korea, oh oh oh oh oh

Igenigen fontos téma, ami miatt mostanában majd kibújok a bőrömből. Jön a VB!!!! Ebben már az is különösen nagy szám, hogy én ennek örülök és várom. Világ életemben hidegen hagyott a dolog. Aztán megismertem a barátaimat. =D Ez ugye több szempontból is fordulópont volt az életemben, többek között ezzel a sportággal való kapcsolatomban is. Ősszel már komplett meccseket néztem végig. ( azóta mondjuk egyet sem de mindegy.... a csajok sem xD)

Na de júniusban kezdődik Dél-Afrikában a VB... Magyarország persze nem jutott ki. Mily meglepő... (Ezt mondjuk csak azért érzem megalázónak mert szlovák, szlovén és szerb barátaink kinn vannak)

Az én imádott, legkedvencebb országom... azaz a mi imádott, legkedvencebb országunk viszont kijutott! Hohóóóó... Hajrá Dél-Korea!!!! És tényleg olyan őszinte izgalom van bennem, mintha a saját országom jutott volna ki.
Pillanatnyilag június 17-ről nem az jut eszembe, hogy "basszus szóbeli", hanem hogy: "argentína ellen játszunk".

Gooo Tigers Gooo!
(mert tigrisek a válogatott beceneve ^^)

Pluszban feldob még az ahogy ők szurkolnak... a k-pop legnagyobbjai által készített buzdító számokba egyenesen szerelmes vagyok. 

Kezdetnek természetesen BB <3 Ráadásnak énekel benne Korea legnagyobb nemzeti hősnője Kim Yuna, a világbajnok műkorcsolyázó.
Erre a számra kizárólag ugrálni lehet... :D

 

... vagy táncolni, mert hogy koreográfia is készült hozzá (meg egy veszettül aranyos videósorozat is) . Ez a "Shouting Dance". Ebben az oktatóvideóban szépen be is tanítják nekünk.. ^^ Azért azt megnézem, mikor az ünneplő tömeg egyszerre táncolja ezt. *-* Természetesen mi is fogjuk xD

 

Éss... Super Junior. Ja, csak megszerettük őket. ^^" Na de ez egy másik történet. Jó szám ez is. Tipikus SuJu. De annyira, hogy ha nem tudnám már beazonosítani a hangjukat és csak úgy meghallanám a videó nélkül, hát akkor is azonnal tudnám, hogy ők azok. SuJu hangzás. Ennyi. =D

De azért...VICTORY VICTORY VICTORY kkorea VICTORY VICTORY VICTORY kkorea

Ez meg itten DBSK (avagy TVXQ)... Igaz, még 2006-ból. De olyan szép... *-*

4minute & Brown Eyed Girls... Na velük aztán tényleg nemvagyok jóban. De hát együtt a közös ügyért: Once more, Korea! Ez a szám meg tényleg piszok jó... ^^

Ezekután természetesen győzni fogunk! Nem is kérdés! ^^

"Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy."

Emily Brontë

Megint meghülyült a rendszer... most nem írja ki mennyit csináltam eddig. "dolgozunk rajta" Csesszétek meg..... hát akkor dolgozzatok!!!

Közben befejeztem Ottlik Iskola a határon című regényét. Letöltöttem hangoskönyvként és kattintgatás közben hallgattam. Kulka olvasta fel (néha olyan érzésem volt, mintha House mesélne nekem xD) és mint ahogy egy ilyen jó színésztől várható is, baromi élvezetes volt az egész. Minden hangsúly tökéletes volt és a hangja pontosan közvetített minden érzelmet és hangulatot. Mégis szívesen elolvasnám majd magam is. Így ugyanis nem tudtam én elképzelni a szereplők hangját, pedig nekem az is fontos. Persze, így még egy fokkal jobb, mintha filmben néztem volna... a történet vizuális megalkotása rám volt bízva.^^

Különben nagyon megfogott a sztori... az ahogy nem történik semmi nagy dolog, mégis annyi minden megy végbe a lelkekben. Ami a végét illeti, akárcsak a mesélő, Bébé, én is másképp szerettem volna látni Merényi hatalmának bukását.

Medve karakterét, bár a legtöbb esetben szimpatikus volt, (elsősorban az igazságérzete miatt) néha túlságosan elvontnak éreztem és a gondolatai számomra nem voltak hitelesek egy tizenegy-két éves gyerek gondolataiként. Na nem mintha nem lettek volna érdekesek, értékesek és gyakran nagyon bölcsek a meglátásai. De akkor sem volt hihető...

Az én személyes kedvencem Szeredy Dani volt, aki a hűvös nyugalmával könnyedén belopta magát a szívembe. Bár nem lázadozott a rendszer ellen, de erős jellem volt és nem állt be gyávaságból Merényiékhez, ahogy Bébé tette. Igaz, a későbbi zavaros szerelmi ügyei sokat rontottak a róla alkotott képen... azért csak megbocsátottam neki. Végülis csak azt a bizonyos egyetlen, nagy szerelmet hajszolta egész életében, és ez nálam magyarázat mindenre. ^^
Ebben az ügyben igazából Szeredy kis zsidó szeretője, Magda volt felháborító, aki ellopta a fontos katonai iratot és elégette, hogy a férfi felfigyeljen rá.... Gondolta, ha elárulja őt Szeredy, akkor halálra ítélik, de neki már úgyis mindegy mert az azt jelenti, hogy nem szereti. Na, de ha megvédi, ahogy történt is, őt ítélik el, elveszti a rangját, oda a karrierje... Basszus, állítólag szereti, akkor hogy lehet ennyire önző?!
Persze tudom, ez csak egy igen apró, mellékes részlete a regénynek... Én ezen mégis borzasztóan felcsesztem az agyam.

Végül csak annyit, hogy tényleg nagyon jó hangoskönyv volt... olyan regény, amin még sokáig gondolkodik az ember, azután is, hogy befejezte. Nyomot hagy.

"Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele."

"A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig."

délután 3-tól fél 2-ig.... 7790 képpont. meghalok..

update: 01:40... 7940 ...

Annyira imádom, hogy rámszólnak: húzzak bele mert kb. ma estére meg kéne lennie 10400 képnek és nekem momentán megvan durván 6000... szóval csinálnám is, de erre befagy az egész rendszer. Ha nagy nehezen ki is imádkozom belőle, hogy jelenítse meg nekem a súgó ablakot, arra már esély sincs hogy képet is adjon. Na akkor most mit csináljak? Fuck.the.shit. -.-"

Voltunk benn a suliban magyar konzultáción. 93%-os lett a magyar írásbelim. Ami fantasztikus, mert a rémesnek hitt fogalmazásomból összesen 1 pontot vesztettem. =D A matekom 40%, ami azt jelenti, hogy 3-as lett nem 2-es. *-* Nem is tudom, melyiknek örülök jobban. ^^

Tegnap Sanyi arról mesélt, hogy összefutott a lépcsőházban egy patkánnyal. Vélhetően a pincéből menekült fel a víz elől és sanszos, hogy már bekajált a patkányméregből, mert nem rohant el drága barátom elől, sőt támadásba sem lendült félelmetes rágcsáló fogaival, csak bámult rá kedélyes nyugalommal. Bár Sanyi beszámolójára alapozva azt is meg merném kockáztatni, hogy már üvegesek voltak a szemei és már látta a fényt az alagút végén...

Sanyi csak ennyit mesélt, majd másra terelődött a szó és nemis érintettük a témát a délután folyamán többször. Sétálgattunk a városban, lementünk a Rába-partra is, ahol két rendőr bácsi közölte velünk, hogy nem lehet elsétálni a várfal mellett, sőt lezárják az egész partot, mivel egy fa kidőlni készül az utóbbi napok állandó eső + viharos szél kombinációjának köszönhetően. Toltunk egy hátraarcot és visszaindultunk, a két rendőr pedig jött mögöttünk. Még egy két poént is elsütöttek, hogy: Gyilkosság az Elm utcában, meg leszálltak az ufók.... -.-" Kényszeredetten nevetgéltem. Ekkor szólalt meg Sanyi telefonja.  Matyi hívta, akivel egy házban laknak...
A következő dolgok hangzottak el, két lépéssel a rendőrök előtt:

- Kinyírtad?
- Nem futott el?
- Nem lehet, hogy csak bekajálta a mérget?
- Ja, szerintem a pincéből jött fel.
- Ahha... és hova tetted utána?

Alig bírtam, hogy ne röhögjek fel... xDDD Fel voltunk rá készülve, hogy mire hazaér, Sanyit már az egész NCIS fogja várni... vagy a CSI... amelyik tetszik. :D

Eltéptem a pólóm. (o.O)
Eskü véletlen volt...

Ha még pár napig esik az eső, elég lesz elkötnünk egy vízibiciklit Balcsiról és áttekerhetünk Szöulba....  Most komolyan, ez rohadtul nem vicces. A szarrá ázás egy dolog, de hogy mindjárt kockára fagyok itthon, pulcsiban, csukjával a fejemen a takaró alatt az már sok. (o.O) Tessék elállni!!!

Katt, katt, katt, katt,.... ja, most épp dolgozom. Találtam kényelmes, itthon csinálós melót. Egy baja van: rohadt unalmas. Kosármeccsek képkockáin jelölgetek be szabálypontokat vagymi... Két nap után úgy érzem megőrülök. Sebaj, csinálom. Kitartó vagyok. És kell a pénz. Lassan jó lenne a lakással meg a költözéssel is foglalatoskodni, de egyenlőre nem sikerült eljutnunk odáig.

Apropó vajon van olyan hogy koreai George Clooney? Mármint olyan aki idősebb, szőrös és ők szexinek látják.... Ugyanis elkezdtem nézni egy új sorozatot ( My fair lady) amiben egy ilyen pasi van és csöpögnek rá, hogy milyen helyes. Hát szerintem meg nem. Egyébként vicces meg izgalmas, eddig bejön, bár 3 rész után nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Majd kiderül.

És ha már szexi.... nos tudom én mi az. Kéremszépen  EZ szexi: (és itt a vizes, majdan whiskeys üveggel szaladgáló egyénre célzok <3 )

Ha nem baj én is megpróbálom, van célom és van irányom,
Van más, van alternatíva, mielőtt bekrakkol a klíma!
Mindig megújítom magam, bennem napenergia van

Jeee. Csupi újra a pályán. xDDD Őrülten rámtört a beszámoló írási vágy. Csak kissé elrettent, hogy mennyi mindenről kellene. A szerenád-ballagás-érecccségi kombó (különösen utóbbi) akkora éltere szóló nagy kaland volt, hogy hosszú ódát illene zengenem róla. ^^ Majd fogok is. :D

Egyenlőre csak annyit hogy kezd visszajönni a hangom, ami az utóbbi pár napban magamra hagyott. Úgy látszik a hétfői kókuszos pipa jót tett neki (meg a az sok rég látott BigBang klipp <3 ), hiába papolt édesanyám, hogy ne füstölögjek hanem kíméljem kicsit a hangszálaimat. :D
Egyébként ez a krákogás még a lájtos... pénteken úgy mentem el tesóékkal Zalakarosra, hogy kb a halálomon voltam. Persze én vagyok a gyökér mert már csütörtökön sejtettem hogy valami nem frankó, sőt már magyar érettségi előtt fájó torokkal ébredtem, miután én baromállat vizes hajjal aludtam a nyitott ablaknál vasárnap, csak az valahogy elmúlt.. xD Aki hülye, az hülye na.. vállalja a következményeket. Szóval már csütörtökön is úgy ápoltam magam, hogy hőemelkedésre bevettem egy egész rubophent, arra ráittam egy redbullt, majd Pupsznál kaptam coldrexet... aztán Csicsi megjelent három citromos gösserrel. ^^ nokomment. Majd hogy még a gyomrom is tönkrevágjam megvalósítottam egy régi tervem: megkóstoltam a mézes majd a mogyoróvajas kígyóuborkát. xD A mogyoróvajas esküszöm nem is rossz!

Na szóval elmentem Zalakarosra, mert az volt az egyik ajándékom tőlük, hogy elvittek wellnessezni. *-* Ahhww annyira de annyira jó volt. Kb. benőttem a szaunába.. voltam csokis gőzfürdőben, ahol csokival kentük be magunkat, meg mézes, sós, mentolos és jeges-gyümis szauna shown is. Remélhetőleg most már minden méreg távozott belőlem. :D Aztán lehetőségem nyílt kipróbálni a thai masszázst is. Nem a simát, az olajosat. Egy kicsi thai néni masszírozott, akit Pennek hívtak. Akkor volt nagy koppanás, mikor másnap az aroma masszázson nem a kedves angolul gagyogó Pen jelent meg hanem egy nagydarab szőrös pasi. Kicsit megállt bennem az ütő...

A hotelben ezen a hétvégén valami gyerekszépségversenyszerűség volt. Ez ugye arról szól, hogy az idióta újgazdag szülők elcipelik ide a többszörösen fejükreejtett csemetéiket, hogy bohócot csináljanak belőlük. Nos erre én csak annyit tudok mondani: SZÁNALOM! Így nagy betűvel...
Na de! Ezen csodálatos rendezvénynek köszönhetően a hotel megtelt igazi magyar celebekkel. xD Kurvajó volt nekünk. A verseny zsűriének elnöke nem más volt, mint Kiszel Tünde. A konferanszié barátokközt emma volt és valami oknál fogva ott kóricált még az a szőke pincér gyerek is a barátokköztből (legalábbis a tesóm azt mondta xD). Ezek engem még nem kavartak volna fel igazán (leszámítva Kiszel Tünde fojtogató parfümjét).... na de szombatra a híres neves szájbabaszott  Bad Boyz volt meghívva. A következőkben megpróbálom intelligens keretek között megfogalmazni miért is ilyen erős az ellenszenvem velük kapcsolatban és miért mentem oda a vietkong gyerekhez közölni mennyire nem jön be az, amit művel illetve művelnek. Mert, hogy k-popra táncolnak az még oké (bár már ez is rendesen felcseszi az agyam), de hogy felismerem a koreográfiákat, az már nem.... és az ami a csepp a pohárban, hogy a gyerek egy az egyben úgy néz ki, mint TaeYang....( vajon ennyire nincs önkritikája?). Sajnos rossz napot választottak és ráadásul érzékeny pontra sikerült tapintaniuk ezzel. Én pedig a vacsihoz elfogyasztott pálinka és bor utána az szokásosnál is keményebbnek éreztem magam. Felálltam az asztaltól és elindultam véleményt nyilvánítani. Nos a reakcióra megint csak a szánalmas szót tudnám használni. De mindegy is... ne várjunk többet. :D

Tesóék baromi jófejek voltak egész hétvégén, a kék tejszínes-kókuszos-vodkás koktélra pedig amit pénteken ittam már szavak sincsenek. <3