2010. február 22., hétfő

Girl, you’re my lollipop, oh girl, you’re my lolli lolli

You got style, You’re a star, Everyone wants it
We gon’ rock, then we roll, Everything the way I want
Until the night passes, bump bump bump
I only want you
The lights surrounding you are beautiful
Turn it up, drop it low, gotta move it slow
It’s only me, don’t be afraid and open your eyes
Show me what you got girl gotta work that thang

Elmerülök a nyelvtan tételek csodás világában. Büszkén mondhatom, hogy most is az utolsó pillanatra hagytam az egészet. =D Még kettőt kell kidolgoznom és megvagyok. Hogy megtanulni? Nem kérem.. azt nem terveztem. Borzasztóan bízom a memóriámban, és meggyőződésem, hogy kidolgozás közben rámragad a lényeg. Több nem is kell. Ha végleg csődöt mondanék dolgozat közben, majd a füzetem segítségét kérem. Nem lesz itt baj. ^^ A magyart egyébként sem tanultam soha... egyszerűen csak tudtam. Ez az egy tárgy kisujjból megy.

A hétvégi pesti kalandjaimról is gondoltam szót ejteni... csak épp nagyon lusta vagyok részletezni a dolgokat. Szóval nagy vonalakban. Odafelé bömböltettük a kocsiban Kispált... amit egyrészt marhán élveztem, másrészt jól jött mert bármennyire is imádom a nagybátyám, nincs olyan húúdesok közös témánk. Este ünneplés volt.... pontosan nem tudom mit ünnepeltünk, de a mézes chillis pálinka jó volt, csak anyámék mentek a végén kissé az agyamra. -.-"
Másnap volt szerencsém megnézni a mindenki által égigmagasztalt Avatart. őőő.. emberek velem van a baj? Nem győzött meg. Persze szép meg látványos... De a sztori ohhmygod... Pocahontas a jövőben, kb ez jutott eszembe. A nagy drámai jelenetek csak némi émelygést váltottak ki belőlem. Pedig alapvetően azt hiszem eléggé elcseszett vagyok ahhoz, hogy imádjam az ilyen filmeket. Ez most valahogy mégsem nyerte el a tetszésem, a látványon kívül semmi pluszt nem kaptam. Bocs Mr. Cameron.

Beszélgettünk ám Zsomival is. Hogy merre meg hogyan... mit akarunk, mit nem akarunk. Elég kényes téma ez. Azt hiszem én tudom mire van szükségem és mire nem. Erre most nem. Nagyon nem. Viszont valahol nem érzem helyesnek, ha teljesen elzárom magam valaki szeretetétől... értem ezt úgy, hogy teljesen elfordulok, kizárom, a közelembe se jöjjön... miért? Biztos lehet máshogy is. Nem kivételes és szerencsés dolog ha az embert szeretik? Elfogadják annak ami...
Hát ezt próbáljuk most épp. Nem a végleteket választva, de a tények tudatában.

Szombat csajokkal múzeumlátogatásra vetemedtünk a rajz fakt kíséretében. Az előzményekről annyit hogy én TÉNYLEG azt hittem, hogy legalább a Hősök teréig eltalálnak a keletitől.  ((o.O)) Nehezen dolgoztam fel, hogy ezt még mindig nem sikerült megtanítanom nekik.
Picasso, Van Gogh meg a többiek annyira nem varázsoltak el a szépművészetiben.(viszont újabb nagy tervet eszeltünk ki Puppal - műkincsrablás baszki. zseniális xD ) Mondom, lehet tényleg bennem a hiba. Viszont a müpában a kortárs kiállítás már igazán elnyerte a tetszésem. Bármeddig el tudtam volna nézni egy-két képet. Azoktól meg a csajok gyomra forgott. Legjobbank végülis a gyrosomat nyilvánítanám az oktogonnál, a ringdingdongot és hogy Hachi elhitte, hogy ott jön Kern András. =D

Ohh megint mocorog a kisördög. Hív a nyelvtan. A kisördög viszont csalogat. Nemtudom érzékelhető-e a két ige közti különbség... ^^ De itt pezseg a fejemben egy csomó gondolat. Inkább azokkal töltöm most az időt.

Ezt meg szimplán azért mert úgy imádom.
<3

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése