international

Szóval a belgákról, akik hétfőn jöttek és csütörtökön távoztak el kis országunkból. Hüpp és szipp. Ahhoz képest, hogy amikor hétfőn a bőröndjüket cipelgettem még a pokolba kívántam őket, egészen a szívemhez nőttek. ^^

Nos, múlt hétfőtől meg lettünk ajándékozva néhány belga cserediákkal. Vagyis hát én nem (mert ugyan mégis hova tenném? A szekrénybe?xD) csak a csajok, de nélkülem nem csinálhatnak ilyen fontos és megerőltető dolgokat, mint a külföldiek kísérgetése és szórakoztatása. Szolidaritást vállaltam. xD Így azt mondhatom, hogy egy kicsit az enyémek is voltak. 

Lássuk csak.. igazán mókás része volt a három napnak a köztünk folyó "kommunikáció"... Az angolt ők csak valami harmadik nyelvként tanulják, különben franciául meg arabul beszélnek... ebben az a csavar, hogy belga állampolgárok, de három marokkói meg egy török csajsziról van szó. háhá. Na most szemet szúrhat az is, hogy négy lányt emlegettem az imént. Hát, négyen jöttek együtt: volt a Pupeszé (Aziza), Csicsié (Hafida), aztán volt még Csicsiének az ikertesója (Karima) aki egy nyolcadikas csajnál lakott, meg a török barátnőjük (Sevgi), akit meg egy évfolyamtársunknál szállásoltak el. Nem nagyon akartak elválni egymástól, úgyhogy többnyire együtt is maradtunk. 

Érkezésük után a "bőröndökkel át a városon" című projektbe kezdtünk. Nem volt valami nagy élmény, azt kell mondjam. Aztán telefonfülkét kerestünk nekik, ami eleve halálraítélt ötlet volt. Mifelénk ezek csak dísznek vannak, meg hogy elnyeljék a pénzt. Nagy magyar valóság. Imádom. <3
Cuccok lepakolva, városnézés. Közben éhesek lettek, pénzük meg nem nagyon volt...

Annyira zseniális voltam, hogy kitaláltam: vegyünk nekik lángost, mert az occó, magyar és hús sincs benne. Mind a négyen muzulmánok ugyanis, nem ittak alkoholt és nem ettek sem disznó sem semmilyen más húst. Mondjuk csadort nem hordtak és nem imádkoztak napi ötször, szóval a lájtosabb típusok voltak. Nem tudom, hogy megy ez, még soha nem jutott eszembe elmerülni az iszlám kultúrában.

A lángos bejött nekik, én meg valami csuda boldog voltam, hogy tetszik (vagyis ízlik) NEKIK valami, ami a MIÉNK. Komolyan baromi jó érzés... ^^  A város közepén fogyasztottuk el, ők kólával, mi sörrel. Lehet, hogy alacsonyak az elvárásaim, de nekem már ennyi elég a boldogsághoz.=)
Fagyizás és a város látványosságainak megmutogatása. Igaz, a várfal mögötti horgászstégek nem tartoznak a "látványosságok" közé, de a rossz példámat követve ők is nagyon lelkesen ugráltak rajtuk. ^^

A következő két napban Balatonra és Pestre vitték őket aaa nemtudomkik, de a lényeg, hogy nekünk csak estére kellett programot kitalálni. Szerdán tehát pipa Pupnál. Kissé meglepett, hogy arab létükre nem tudnak vizipipázni, de legalábbis nem olyan szakértelemmel művelik mint mi mint ahogy elvártam volna. A legkisebb füsttől már köhögtek és nem is szívták le rendesen. Viszont megdicsérték a zenéinket (ezzel eldőlt, hogy imádom őket xD) és végre megkóstolták a rétest is.

Utolsó este elvittük őket (vagyis csak hármukat) bulizni. Kicsit aggódtam, hogy nem lesz nagy party hétköznap, de aztán becsődült a fél egyetem meg a fél iskolánk (mások is úgy gondolták, hogy búcsúbulit kell csapni a külföldieknek=P).
Másnap ugye suli volt. "Ez nem tréfa, nem iszunk, csak egy macit!"- határoztuk el. Aztán Csicsi kiszúrta hogy új Vilmos (ami meg kell mondjam kegyetlen rossz) kóstolás meg akció van. Muszáj volt befizetni rá(?). Előjött ismét a pohár szenvedélyünk is, ami azt jeleneti, hogy  minden emlékezetes buliról begyűjtünk egy pohárkát... Sanszos, hogy már nem csak alkesznak, de kleptománnak is néztek minket ezután a belgák. ^^" Bár ennek ellenére is azt hajtogatták szeretnek minket! Úgyhogy semmi vész. :D

Az elmúlt egy év poharai időrendben. Vajon pár év múlva már egy söröskorsót "teszünk zsebre"? xD

Őszintén, annyira nem volt bulizhatnékom, de az volt a lényeg, hogy a belgáink jól érezték magukat. Táncikáltunk lent is, fent is, ilyen meg olyan zenére is. Cukik voltak, ahogy a magyar számokra ropták. xD

Hazafelé menet Aziza azt tolmácsolta - az ő angol tudása volt a legminimálisabb- hogy mi most már igazi barátok vagyunk. Nem kérdeztem meg, hogy: ejj, tényleg? Mióta? Vele aztán tényleg nem nagyon beszéltünk. De aztán beugrott, hogy egyszer én kísértem ki mosdóba és mikor visszaindultunk a tömegen át megkeresni a többieket, megfogtam a kezét nehogy elvesszen. Úgy képzelem azzal lettünk szavak nélkül barátok. Persze nem kérdeztem tényleg így van-e, de ez olyan aranyosan hangzik így, hogy szeretnék ebben a hitben maradni.

Pár órás alvás után, én suliba indultam nagy nehezen, a belgáink pedig tovább Ausztirába. Reggel még nagyöleléses búcsút vettünk. Majd a facebook összeköt még.^^

Utána az első óránk a biosz teremben volt. Ahogy visszajöttünk a termünkben egy nagy meglepetés fogadott. Nem tudom, hogy jöttek fel oda ezek négyen a busztól, de ez volt a táblára írva:

Komolyan, hát nem tündériek?*-*

Annyira megható volt. Csicsikém különösen is megszerette őket, majdnem el is írta magát. <3

Remélem még látjuk őket.