Ma éjjel megint tökjót álmodtam. Bár az eleje nem teljesen tiszta (sőt a vége sem de mindegy)... mintha T.-nek akartam volna kabátot venni a kínaiban. És mondtam neki hogy találok neki menő és olcsó kabátot ha addig élek is. Még jóban voltunk. :O
Aztán ő eltűnt és a csajokkal voltunk az osztályban. Pupesz meg kiplakátolta mindenhová, hogy mi a koboldokkal haverkodunk (fényképes bizonyíték meg minden..o.O). Igen, tényleg jóban voltunk velük. Ki is voltam akadva, hogy Pupesz mit csinál... ezt nem szabad tudnia senkinek. De ő csak azt hajtogatta, hogy bízzak benne, tudja mit csinál. Ráhagytam és elhúztam. El a koboldokhoz. xD Ott hirtelen olyan pici lettem mint ők. Vagyis nem mentem össze, de mire váltott a "kép" már akkora voltam mint ők. Az egész álom olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna. Voltak komoly előzmények, olyanok amikkel akkor tisztában voltam, de most az istennek nem emlékszem rájuk. A lényeg, hogy valami gáz volt ott náluk koboldoknál, beszélgetni sem nagyon akartak velem. De elindultam megkeresni egy srácot, aki régen valami nagy dolgokat hajtott végre és most is szükség lenne rá. Voltak valami segítőim is, akik jöttek velem, de rájuk sem nagyon emlékszem. -.-" Az tuti, hogy a nagyszüleim kertjében mászkáltunk, csak épp kisujjnyi magas voltam. Tetszett ez a perspektíva, nagyon kalandos volt. Végül meglett a srác de nem emlékezett semmire... nemtudom mi baja volt pontosan, de ápolgattam lelkesen. Vizes ruhával törölgettem az arcát és láss csodát jobban lett. Megcsókolt és elment hősködni. Én meg felébredtem.
Olyan Fantasztikus Labirintus fílingje volt az egésznek... ami gyerekkorom legkedvesebb filmje volt. Egyszerre imádtam és féltem tőle, és persze szerelmes voltam az amúgy sokkoló kinézetű koboldkirályba. David Bowie <3 jeee.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése