i don't wanna cry alone

 I don’t wanna cry alone
Help me out Search my light
Please take me back home
I don’t wanna cry alone
Into blaze Lost in maze
Someone call my name
(KAT-TUN - Rescue)

Igazából én vagyok a hülye, ha nem tudom normálisan, komolyan elmondani ami bánt akkor ne várjam, hogy komolyan vesznek. És persze volt némi logikátlanság a szavaimban.... minden kivédhető, minden hárítható és végül már magam sem tudom mit akartam én igazán. Min is akartam változtatni? Fölösleges, hisz mintha a falnak beszélnék... És a szavaim, így visszagondolva tényleg gyerekes hisztiként csengenek. A síró, elcsukló hangom mögött valahol elveszett mindaz amit meg akartam értetni vele.

Engedd el a füled mellett. Fogadd el. Számolj 10-ig. Nem tanultad még meg? Hol hagytad az önuralmad?

Csak ne lenne olyan nehéz elviselni a kritikát, és hogy beleszólnak az életembe, olyanok akik nem hiszem, hogy jogot nyertek rá (legalábbis 2 év nem tesz jóvá 12-t). Nem mintha hálátlan lennék... csak húzzuk már meg a határt. Meddig lehet elmenni? Mennyi amiért még nem borulhatok ki? Azt hiszem ezért nem kellett volna. Erősebbnek gondoltam magam. Sebaj. Megrázom magam. Most nagy szükségem lesz az eszemre, hogy elérjem, amit akarok... hogy mehessek az álmaim után. Kicsit ki kell játszanom a világot...

Ennyit erről. Most egy kicsit sötét volt minden... rég nem volt már ilyen sötét. De nem adjuk fel (ja, többen vagyunk itt benn, veszekedni is szoktunk xD) a felhők fölött mindig kék az ég...sáláláláá.
Kiírtam magamból (na nem a fentiekre gondolok), így már mindjárt jobb...