Pár napja, a sorozat befejezése után nem sokat teketóriáztam, rögtön megnéztem a Tokyo Friends filmet is. Azóta sem dolgoztam fel igazán, hogy ezzel vége...
Nos, a gyakran felötlő "ejjdesablon" meg "ejjeztláttammárvalahol" érzések ellenére szabályosan szerelmes vagyok az egészbe.
Ha úgy vesszük minden meg van benne ami a sikerhez kell. Szerethető karakterek (pontosan négy homlokegyenest más személyiségű főszereplő, hogy mindenki megtalálhassa a neki szimpatikusat), aranyos szerelmi szálak, amik miatt izgulni lehet, barátság, karrier, és persze mindehhez tökéletesen eltalált zene.
Négy barátnő történetét ismerhetjük meg a sorozat folyamán, bár a középpontban egyértelműen az Otsuka Ai által alakított Rei áll. Rei egy kisvárosban nőtt fel, ahol ahogy mondta, még arra sem volt lehetősége az embernek, hogy álmai legyenek... Na de Rei nem olyan aki beletörődik a helyzetbe, gondol egyet és Tokióba megy. Egy bárban kezd dolgozni, mint pincérnő és itt ismerkedik meg Makival, Ryokoval és Hironoval, a "tokiói barátaival"! ^^ És persze itt találkozik Ryuujival, a tehetséges gitáros-zeneszerzővel is.
Mire Rei észbe kap, máris a Ryuuji bandájának a Survival Companynak (Sabakan) az énekese és természetesen fülig szerelmes a fiúba...
A problémám ezzel a szállal mindösszesen annyi, hogy durva deja vu szorongatta a torkom. A lány a fiú miatt beáll egy zenekarba, a fiú gitáros, ő írj a számokat is... Összejönnek. Aztán a fiú hirtelen ott hagyja a bandát, meg a lányt is és belép egy másik zenekarba, amivel hamarosan be is fut. A lány összetörik, az újságok címlapjáról és az utcai plakátokról is csak a fiú mosolyog rá vissza... megfogadja, hogy a fiú nyomába fog érni. Hol láttuk már ezt? Segítek... NANA! Igazából Rei karakterét mintha Hachiból és Nanából gyúrták volna össze. Nana életútja, Hachi személyiségével... DE! Az a helyzet, hogy ez engem egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy szeressem a sztori, mondhatni főszálát. Morgolódtam egy kicsit az elején, de annyira jó az egész, hogy szartam rá. Kitörődik ilyesmivel, mikor Rei és Ryuuji ilyen aranyosak együtt? *-*
Maki festészetet tanul. Amolyan naiv kislány (mellesleg reménytelenül szerelmes nős főnökébe). Érzékeny művészlélek, bár ő sem tudja magáról milyen tehetséges. Állítása szerint csak azért fest, mert semmi máshoz nem ért. Később azért egy galériatulajdonos felfedezi és viszi is magával New Yorkba...
Ryoko nem tartozott a kedvenceim közé. Egy tipikus Office Lady (ahogy Japánban nevezik)... az életcélja kb annyi hogy mielőbb férjhez menjen. Ryoko a Yume no Kura (a bár ahol a lányok dolgoznak, meg később Ryoko is) állandó vendége, csak a kísérője nem állandó... mindig egy másik pasi. xD
Az igazság az, hogy a lány nem nagyon tud szabadulni egykori szörfös szerelme emlékétől. Végül csak összehozza a sors a főnökúr
Aztán itt van még Hirono. Története hasonló Reiéhez, bár nem annyira kidolgozott. Hirono is egy kisvárosból jött Tokióba. Álma, hogy színésznő legyen. Mármint színpadon játszó színésznő, olyan darabokban amiket ráadásul ő ír. Később az is kiderül, hogy tényleg elég jó a szövegkönyv írásban. Egy nap pedig mit ad isten, besétál a bárba Hirono gimis szereleme, aki most egy színkörben játszik...
A sorozat természetesen úgy lett befejezve, hogy az folytatást követel. Elsősorban Rei és Ryuuji kapcsolata miatt, de Hirono története sem lett elvarrva.
A filmnek egyetlen nagy baja van... az első fele lényegében megismétli a sorozat utolsó részének eseményeit. Pedig 5 perc alatt is le lehetett volna rendezni az előzményeket...
A történetről csak annyit, hogy Rei, a zenei karrierjének derékba törése után eltűnt Ryuuji keresésére indul és meg sem áll New Yorkig, ahol aztán Maki segít neki... csakhogy időben vissza kell térnie a Japánba, hiszen a küszöbön van a Sabakan debütálása. Közben Maki próbálja megtalálni a helyét New Yorkban, Ryokoból férjes asszony lesz, Hirono pedig hatalmasat csalódik az ő drága senpai-ában....
Ahogy már elmondtam fentebb a sorozatnál is, úgy a filmben is a Rei-Ryuuji páros a csúcs. Visongva néztem végig a jeleneteiket. Nagyon el lett találva. A Ryuuji-t alakító színész, Eita pedig döbbenetes! Mert hát legyünk őszinték, Zsákos Frodót megszégyenítő manófülekkel és egy szolid sasorral áldotta meg a Jóisten. Ennek ellenére, (vagy éppen ezért?) kifekszem tőle! Valamit nagyon tud a srác!
A sorozat és a film másik fénypontja a zene. Borzasztóan a szívemhez nőtt Otsuka Ai hangja és már rongyosra hallgattam az OST-t.
A film végével viszont (mint már annyiszor) most sem voltam elégedett... Romantikus kis lelkem követelte volna a nagy happy endet, még akkor is, ha tudtam nem adják meg, amire vágyok.. az ilyen típusú filmekben nem szokás. Persze így sem volt rossz... de úgy szerettem volna tudni: van-e még tovább? Nem tartom lehetetlennek hogy a készítők gondolkodtak a folytatáson. Úgy fejezték be, hogy lehetne tovább szövögetni a történetet. De négy év után erre nem túl sok esély van...
Még a végére egy videót aztán már aludni küldöm magam. ^^ És még annyit hogy: <3
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése