"Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek. "

Megint meghülyült a rendszer... most nem írja ki mennyit csináltam eddig. "dolgozunk rajta" Csesszétek meg..... hát akkor dolgozzatok!!!

Közben befejeztem Ottlik Iskola a határon című regényét. Letöltöttem hangoskönyvként és kattintgatás közben hallgattam. Kulka olvasta fel (néha olyan érzésem volt, mintha House mesélne nekem xD) és mint ahogy egy ilyen jó színésztől várható is, baromi élvezetes volt az egész. Minden hangsúly tökéletes volt és a hangja pontosan közvetített minden érzelmet és hangulatot. Mégis szívesen elolvasnám majd magam is. Így ugyanis nem tudtam én elképzelni a szereplők hangját, pedig nekem az is fontos. Persze, így még egy fokkal jobb, mintha filmben néztem volna... a történet vizuális megalkotása rám volt bízva.^^

Különben nagyon megfogott a sztori... az ahogy nem történik semmi nagy dolog, mégis annyi minden megy végbe a lelkekben. Ami a végét illeti, akárcsak a mesélő, Bébé, én is másképp szerettem volna látni Merényi hatalmának bukását.

Medve karakterét, bár a legtöbb esetben szimpatikus volt, (elsősorban az igazságérzete miatt) néha túlságosan elvontnak éreztem és a gondolatai számomra nem voltak hitelesek egy tizenegy-két éves gyerek gondolataiként. Na nem mintha nem lettek volna érdekesek, értékesek és gyakran nagyon bölcsek a meglátásai. De akkor sem volt hihető...

Az én személyes kedvencem Szeredy Dani volt, aki a hűvös nyugalmával könnyedén belopta magát a szívembe. Bár nem lázadozott a rendszer ellen, de erős jellem volt és nem állt be gyávaságból Merényiékhez, ahogy Bébé tette. Igaz, a későbbi zavaros szerelmi ügyei sokat rontottak a róla alkotott képen... azért csak megbocsátottam neki. Végülis csak azt a bizonyos egyetlen, nagy szerelmet hajszolta egész életében, és ez nálam magyarázat mindenre. ^^
Ebben az ügyben igazából Szeredy kis zsidó szeretője, Magda volt felháborító, aki ellopta a fontos katonai iratot és elégette, hogy a férfi felfigyeljen rá.... Gondolta, ha elárulja őt Szeredy, akkor halálra ítélik, de neki már úgyis mindegy mert az azt jelenti, hogy nem szereti. Na, de ha megvédi, ahogy történt is, őt ítélik el, elveszti a rangját, oda a karrierje... Basszus, állítólag szereti, akkor hogy lehet ennyire önző?!
Persze tudom, ez csak egy igen apró, mellékes részlete a regénynek... Én ezen mégis borzasztóan felcsesztem az agyam.

Végül csak annyit, hogy tényleg nagyon jó hangoskönyv volt... olyan regény, amin még sokáig gondolkodik az ember, azután is, hogy befejezte. Nyomot hagy.

"Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele."

"A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig."