Olyan szinten nincs kedvem semmihez.. félelmetes. Se a melóhoz (najó, ahhoz sosincs, dehát KELL), se máshoz... még a zene is bántja most a fülem. (o.O)
Ma reggel valami csúnyán elbaszta a hangulatom... bár egyáltalán nem biztos, hogy az a bajom... Lehet, hogy ez csak egyszerűen egy ilyen nap. Nem tudom eldönteni, hogy kell-e foglalkoznom vele. Ez az ő döntése volt, megváltoztatni már nem lehet és én hogyan kérhetném rajta számon? Csak azt hiszem, már elég érzékeny vagyok ezekre a dolgokra... Úgy érzem, mintha most az én fülembe sírnának azok a gyerekek, akik valaha élni akartak.
Szeretnék tőlük bocsánatot kérni, elmondani, hogy én sajnálom. De ez nem az én bűnöm... neki kell megtenni, és megbűnhődni is neki kell majd érte...
"I'm just like a hurricane... I'll run through the centre of light and shadow"
(Otsuka Ai - Hurricane)
Vettem zöldteát meg füstölőt. Buddha és Dragon's blood ^^"... Kell egy kis testi-lelki méregtelenítés. Meg vateráról rendeltem 400 ft-ért egy Tóth Árpád kötetet. <3
Aztán voltam magyar konzultáción is... nem is 93 hanem 94 %-os lett. =D jejeee. Mivan még? Ja halálra ettem magam pogácsával. xD
Kedden meg Sanyival futottunk a viharban. Rohanós, fulladozva nevetős, ázós jelenet volt. Filmbe illő! Egyébként most, hogy Sanyi boldog, megtalálta a hozzávaló lányt és a lány "megszerzésére" irányuló projekt is sikerült :D (nemhiába szurkoltam ^^)... szóval ezért az én kis szívem is örül.
...
És most... dörög az ég... jön a vihar... jár az agyam...
"Kalandok, álmok, s nehézségek, amik a megvalósításukkal jártak… küzdés a végsőkig, és ami ebben végig segített: a hit. A hit, hogy van tovább, hogy megtalálom majd, amit olyan nagyon keresek, hogy megéri bátornak, már-már vakmerőnek lenni. A hit, hogy az enyém lehet bármi, amit igazán, a szívem mélyéből szeretnék."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése