Mostanában úgy érzem elindult bennem egy lezárási folyamat. Úgy látszik nem csak tudatosan, de tudat alatt is készülök az elszakadásra attól a környezettől amiben születésem óta élek. A még le nem zárt kapcsolataim mostanában álmaimban jönnek elő és úgy érzem, mintha ilyenkor pont is kerülne a dolgok végére. Barátságok, szerelmek, a legkülönbözőbb érzelmek.... igaz, véget értek, de nem voltam képes rendesen lezárni, csak besöpörtem őket a szőnyeg alá. Most éjjel újra megtalálnak és végre megtörténik bennem a feloldás is. Azt hiszem ennél jobb nem is lehetne...
Bár a ma éjjeli "elengedés" különösen is megrendített... Nem hittem volna, hogy még mindig ilyen élesen él bennem annak a srácnak az emléke. Minden érintés, illat, szó.... ennyire belém égett. Mintha csak tegnap történt volna...
Amúgy egy cinke énekel a gesztenyefán... ^^
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése