Töpörödött törp-ördögök!
Bújjunk el egy vödör mögött!
^^
Bújjunk el egy vödör mögött!
^^
Mindent meg tudok magyarázni! =D Sanyival olyan jól elnosztalgiáztunk szombaton, hogy a nagy retro számoktól ("jejeje kókó dzsámbóó") egészen a hupikék törpikék albumokig küzdöttük magunkat. Persze ehhez bizonyos mennyiségű vodka is kellett. Előtte néztünk Dr. Houset, aztán sakkoztunk. Nem egyszerű sakkal persze, hanem "rövid" poharassal. A poharakban meg a vodkával, meggylével keverve. *-* Ez már régi tervünk volt, és ez most amolyan búcsúesteként is működött. Nem valószínű, hogy lesz már lehetőségünk ilyet csinálni a költözés előtt. Azért majd ha hazajövök, remélem sokszor megismételjük.
És a sakk... Ami engem illet a tudásom annyiból áll, hogy ismerem a lépéseket. Nem tudok és nem is akarok azon matekozni, hogyan lépjek, meg milyen "stratégiát" vessek be. (Exnek egyszer sikerült három lépésből mattot adnia ^^") Most is csak lépkedtem, ahogy épp jól esett. Egyet a bástyával, egyet a lovacskával ami itt leginkább kacsának néz ki.... A szabály az, hogy az iszik aki üt, viszont a vesztes köteles meginni mindent ami a táblán maradt. Én arra mentem, hogy minél többet leüssek. Sanyi meg úgy látszik elfelejtett játszani. Vagy csak sok volt a feladat egyszerre: lépni is, inni is, gondolkodni is, vizipipázni is, meg a hülyeségeimen röhögni is... így együtt belátom megterhelő. xD Ugyanis csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy kierőszakoljak egy döntetlent. Végül azért kikaptam, ahogy kell. =)
Aztán még pipáztunk és zenét hallgattunk. A gyerekkorunk hupikék slágerei betegebbek, mint emlékeztem és így 18 évesen egészen más értelmet nyernek a szövegek is.
3 körül a szemhélyaim furcsán elnehezedtek. Durvábban mint eddig valaha... Mintha mázsás súly lenne rajtuk. Küzdöttem, küzdöttem... de az álmosság győzött. Kidőltem, pedig tovább akartam húzni. -.-"
Azért felejthetetlen volt. <3
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése