Nem tudom leállítani magam. Filmszemle folytatódik. A célpont most az általam eddig látott legszomorúbb japán alkotás.(Aki a későbbiekben megszeretné nézni annak nem ajánlatos elolvasni, spoiler.)
Koizora (Sky of love). Jó negyed éve nem láttam már egy darab japán filmet sem. A szigetország csúnyán perifériára került nálam, érdeklődésem kizárólagos központja, mint talán már feltűnt, Dél-Korea. Szóval furcsa volt most japán filmet nézni, és a nyelvet hallgatni. Elszoktam tőle.
A történet, mit szépítsük egy durva melodráma. Benne van minden tragédia, amit egy szerelmespár megélhet.
Főhőseink Mika és Hiro a történet elején első osztályos gimnazisták. Mika egyszerű, visszafogott lány, a szülei szeme fénye. Ezzel szemben a szőke Hiro a "rosszfiú" fogalmának legtökéletesebb mintapéldája.
Megismerkedésük a két adaptációban másképp alakul. Előbb nézzük a film sztoriját.
Mika a nyári szünet előtti utolsó nap elhagyja a telefonját. Mikor végre megtalálja, valaki mindent kitörölt belőle. Ez a "valaki" ezután hívogatni kezdi Mikát, de a nevét nem hajlandó elárulni. A lányt először bosszantja a dolog, majd elkezd megbarátkozni újdonsült zaklatójával és a nyári szünet végére már szinte az élete részévé válik. Ki is erőszakol egy találkát az ismeretlennel. Csak arra persze nem volt felkészülve, hogy a kedves hang a vonal túloldalán az iskola hírhedt bajkeverője. Lényeg a lényeg, egymásba szeretnek (naná hogy halálosan). Lefekszenek még aznap. Vagy másnap? Erre nem emlékszem tisztán de akár így, akár úgy -biztos én vagyok a prűd (o.O)- kicsit gyorsnak tűnik a tempó. Természetesen egy rakás nehézséggel kell megküzdeniük. Kapásból itt van egy féltékeny exbarátnő, aki attól sem riad vissza, hogy elraboltassa és megerőszakoltassa Mikát. Hiro őrjöng. Márpedig ő igenis megvédi a lányt, akit szeret. Üvölt, harcol meg amit akarunk... Ezekért a jelenetekért igazán hálás vagyok, egy verekedő pasi mindig nagy hatással van rám.
Ahogy végre megoldódnának a dolgok, hősnőnk elkezd émelyegni reggelenként. Sejtjük mi a probléma? A tinédzser párocskánk nem védekezett. Nos nem hiszem, hogy akad olyan nő, aki nem sóhajt fel Hiro reakciója láttán, mikor az megtudja: apa lesz. Nagyot nőtt itt a szememben. Bár kicsit hihetetlen volt, de azért nagyon bejött az "elveszlek, egy család leszünk, ne félj semmitől"- szöveg. Azért meg kell küzdeni még a szülőkkel is, akik nyilván nem lelkesednek azért, hogy a lányuk 17 évesen gyereket szüljön és férjhez menjen. Végül mikor rendeződni látszana ismét a helyzet, jön az megátalkodott kisdög voltbarátnő és jól fellöki Mikát. Elég kiszámítható fordulat, Mika természetesen elvetél. Nagyon szomorú az a jelenet. ahogy szerelmeseink búcsúznak a kisbabájuktól, úgy emlékszem itt már gyűltek a könnyek a szememben.
Telik múlik az idő, Hiro furcsán kezd viselkedni. Egy nap aztán minden magyarázat nélkül szakít Mikával. A lány összetörik. Hiába próbálja megtudni az okokat, hiába próbál közeledni a srác teljesen elzárkózik és látszólag tudomást sem vesz róla. A sokatlátott néző azért már sejtheti, hogy valami zűr van a háttérben és nem csak kedve szottyant más lányokra a mi Hironknak (ahogy azt ő állította). De még sokat várhatunk mire megtudjuk mi is ütött a szöszkébe.Közben eltelik egy év, aztán még egy... vége a gimnáziumnak, és Mika kezdi összeszedni magát. Megismerkedik Yuuval, a kedves, nyugodt egyetemista fiúval, aki Hiro tökéletes ellentéte. Mindig mellette van, segít a családi bajokban. Mika már majdnem bele is szeret... DE! Mikor végre megtudja mi is történt Hiroval, nem sokat gondolkodik, hogy ott hagyja-e.
És hogy mi történt a drágával? Hát daganata van.. és már csak hónapjai hátra. Egyedül küzdött, nem akarta, hogy a lány szenvedjen. De most hogy kiderült, megpróbálnak együtt harcolni... együtt töltenek még néhány szép hónapot (nyálas jelenetek tömkelege, amiket én természetesen végig zokogtam) de aztán győz a rák. Igazán megrázó a befejezés, nagyon drámaira vették (kicsit talán túlságosan is)...szem nem marad szárazon! De azt hiszem ezzel együtt szép, megindító és elgondolkodtató.
Ami a doramát illeti, hát kicsit másképp szövi a történet fonalát, de a lényeg ugyanez. A megismerkedésük például egész más. Hiro veszíti el a telefonját amit Mika talál meg. Megjavítja rajta a lógókát majd visszateszi oda ahol találta. Ezt a srác végignézi és megtetszik neki a lány, később pedig az iskolában egyszerűen lekapja. xD Így kezdődik a szerelmük...
A sorozatban megerőszakolás sincs, mert hősünk még időben közbelép, és legnagyobb bánatomra a bár elég irreális, de izgis könyvtárban szeretkezést is kihagyták. Jóval kidolgozottabb viszont, többet tudunk meg például Mika családjáról is. Persze 6 részben könnyebb részletezni a dolgokat mint 2 órában. Elég fontos különbség még, hogy míg a filmben Mikával együtt tudjuk meg Hiro betegségét ( addig idegeskedünk hogy mégis mi a fityfene van a gyerekkel), addig a sorozatban végig képben vagyunk. Továbbá sok apróságnak van nagyobb jelentősége... mint egy macis telefondísz, egy ajándékba szánt sapka, egy könyv tele fotókkal az égről...stb.
És jó pár jelenetet, azt kell mondjam, szebben valósítottak meg a sorozatban. Ilyen például az "esküvőjük", amin először húztam a szám, hogy miért van másképp mint a filmben, de rá kellett jönnöm, hogy így százszor jobb. Nagy pirospont jár még a dorama készítőinek a levélért amit Hiro Mikának írt halála előtt. Szép lezárás.
A színészekről annyit, hogy a teljesítményük szerintem közel azonos volt. Nem lehetne azt mondani, hogy az egyik jobban játszik, mint a másik. A két szegény színésznő egyformán borzalmasan nézett ki a gimis egyenruhában meg azzal az egyenes frufruval. :S Később azért hálistennek, úgy "öregítették" őket, hogy normális ruhákat adtak rájuk és csináltak valamit a hajukkal. (megjegyzés: Aragaki Yui fülcimpájánál nagyobbat én még életemben nem láttam :O)
A két srác már keményebb dió. Alapvetően Miura Hamura mellett vagyok ( első kép, film)... miért? Hát csak nézzünk rá. *-* Deee bármennyire is tiltakoztam először Seto Koji ellen, és bármennyire szidtuk Pupesszel a pontyszáját, úgy a szívemhez nőtt ő is ahogy azt kell. :D mindketten cukik aza lényeg. xDSzóval szomorú, szerelmes, sírós, itt-ott giccses és kiszámítható történet, de a maga nemében gyönyörű. Azóta hogy befejeztem a doramát is, már kétszer megnéztem a filmet újra és a tervezem hogy majd a sorozatot is megismétlem valamikor. Szerelem a javából.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése