A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég...=)

  

Ma nem indul röpülő
Hajtogass magadnak
A Holdon nincsenek
Legfeljebb maradnak
Itt páran akik majd
Becsukják a könyved
Hogyha elalszol
És azt mondják fölötted:

Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld
A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég.

Reggel olyan késésben voltam, hogy még a határidőnaplóm is itthon hagytam. Ez főleg azért gáz, mert többnyire abban hordom az agyamat. Hatalmas sokk volt, hiányzott egész nap. (o.O) És osztályfőnök ezután még koncentrációt várt tőlem... xDD
Bár most nem késtem el annyira durván, mint tegnap ( nyilván mert háromnegyedkor sanyi felhívott, hogy mi a fenét csinálok), mikor kénytelen voltam minden rejtett színészi tehetségem elővenni és meggyötört arccal előadni, hogy én bizony beszorultam a liftbe. Én esküszöm nem akartam hazudni. De tényleg. A körülmények áldozata vagyok... ^^ Olyat álmodtam, hogy képtelenség volt utána csak úgy kipattanni az ágyból és elkezdeni a napot. Annyira, hogy fél nyolcig fetrengtem az ágyban hogy mégmégmég... *-*

De végülis ma a suliban is csak aludtam...ennek az egyetlen hátránya, hogy megfájdul az ember nyaka. Országomat egy kényelmesebb padért. :O
Mamánál megettem egy csomó tűzforró rétest, majd nem értettem miért fáj tőle a hasam. Összefutottam Pupicsekkel és kérdeztem, hogy mit gondol, ha ráeszek hideg somlóit vajon felrobban a gyomrom? xDD Nem adott egyenes választ, csak röhögött. Nem is értem miért. Szóval inkább hazajöttem és tovább aludtam. Bassza meg egész nap csak alszom, tavaszi fáradtság vagymi... =D
Rájöttem, hogy az F.T. Island szerelmi balladáira marhajól lehet szundikálni. Meg Hong Ki hangja egyébként is olyan megnyugtató. =D

Mivel úgy belejöttem mostanában a sorozat "értékelésbe", ezért nem bírom ki, hogy ne firkantsak valamit a koreai Boys Over Flowers-ről (Boys Before Flowers) amit még hétvégén fejeztem be. Nos ha a következőkben esetleg irónikus is lenne a beszámolóm, akkor is előre szólok: IMÁDTAM az egészet, úgy  ahogy volt.

Lássuk az alapsztorit: a szegény, de annál nagyszájúbb lányka Jan Di, megment egy srácot, aki öngyilkos akar lenni (megjegyzem a vasággyal 40 kilós csaj röptében kapja el a fiút, aki épp leugrana a tetőről xD ). A dolog bizony nagy port kavar, a srác ugyanis az ország leghíresebb elit iskolájába jár. Hogy csillapítsák a kedélyeket Jan Dit gyorsan fel is veszik az iskolába ösztöndíjjal.
Csakhogy ez nem egy átlag iskola. Durva anarchia uralkodik. Az F4 szava a törvény. Ja, hogy mi az az F4? =D Négy helyes, gazdag, befolyásos srác, akik mellesleg már pici koruk óta barátok. Woo Bin a maffia poronty. xD Yi Jung, a vérlázítóan helyes fazekas művész és jégszívű casanova. =D Ji Hoo, az ex-elnök halkszavú unokája, aki zongorázik és bizonyos giccses jelenetekben magányosan hegedül az erdőben. ^^ Végül Jun Pyo a főnök, a Shinhwa company örököse (ami a történet szerint az ország gazdaságának legbefolyásosabb vállalata, és mellékesen övék az iskola is) egy elkényeztetett önző kis majom. xD
Szóval aki az F4-től piros lapot kap, azt azután az egész iskola szabadon megalázhatja, bánthatja.. ami csak jól esik. Ezen mondjuk többször is nagyon kiakadtam.... döbbenetes, milyen kegyetlen dolgokat művelnek benne egy emberrel a diákok. -.-" A tojással dobálás a leglájtosabb húzásuk. Na most kéremszépen Jan Dit nem olyan fából faragták, hogy behódoljon az ilyen ficsúroknak, szóval első körben ellent is mond nekik, és jól képen törli fagyival a leadert. Meg is kapja a piros lapját, kezdődnek a különböző csínyek... napról napra durvábbak. Viszont Jun Pyonak elkezd tetszeni a lány, aki először szállt szembe vele. Jan Di meg Ji Hooba kezd beleszerelmesedni, aki valahogy más, mint a barátai... és mitadisten szerelmes egy modellbe, aki nem nagyon foglalkozik az érzéseivel. Rögtön az elején itt van nekünk egy szép kis szerelmi három-, illetve négyszög. Mikor ez pont megoldódna, és Ji Hoo beleszeret Jan Diba, addigra Jan Di már Jun Pyot szereti... szóval Ji Hoo csendben szenved (sőt segít nekik, mert a barátság fontosabb neki mint a szerelem. hogy egyem a szívét). Ne legyen már olyan egyszerű az élet. Véletlenül se..

Tudom, ez a sorozat egy hosszabb manga alapján készült, ezért van több esemény, de én még így is meglepődtem. Már az ötödik részre annyi minden történt, ami más doramákban 20 részben szokott megesni. És tényleg, van itt minden, amit az ember el tud képzelni egy jó kis drámába. Emberrablás, zsarolás, egy rakás rosszakaró, társadalmi ellentétek, majdnem vízbefulladások sorozata, kismillió romantikus jelenet, kényszer házasság, sok könny, verekedés, hazugság, "elhagylak, pedig igazából szeretlek", családi problémák - elveszett nagypapa megtalálása, betegség, megcsalás, átverés, önfeláldozás, világgá menés, eltűnés, autóbaleset, amnézia meg amit csak akarunk. Mivel milliomos csemetékről van szó, mennek minden hová: saját sziget Új Kaledóniában, síelés, Makaó... meg olyan kocsikkal furikáznak hogy húú.. Nem kell őket félteni.
Nagyon tetszett, ahogy szép lassan megismertük a négy srácot és kiderült: bizony, van ám szívük... hogy milyen kedvesek is valójában, és milyen erős a négyük barátsága. Szépen követhetőek voltak a jellemfejlődések is. Aztán nálam még nagyot dobott a Yi Jung és Jan Di legjobb barátnője, Ga Eul között alakulgató szerelem. Hogy nem volt csókjelenetük, azt képtelen vagyok megbocsátani a készítőknek. -.-"
A sorozat háromnegyedénél, már azért frusztrált, hogy szép lassan mindenki meghülyült. Ji Hoo összevissza szenved Jan Di, meg a halott szülei miatt. Jun Pyo beszerez egy idegesítő menyasszonyt, aki rosszabb, mint egy pióca, nem lehet levakarni, meg a sátánian gonosz anyja is folyton kavarja a szart. Akiben bíztam, Yi Jung is bekattan, a nagyszerelme után kesereg, eltöri a kezét, mert inni kezd.... pááfff. Azt beszéltük Puppal ( mert párhuzamosan néztük), hogy Woo Bin az egyetlen normális ember az egészben, igaz nem egy Adonisz (kivéve ha jó szögből fotózzák^^), meg nincs is nagy szerepe, de ő a mi emberünk.

Azért persze minden jó, ha a vége jó... Még akkor is, ha az utolsó előtti részben, majdnem tönkretettek engem idegileg, az "amnéziám van, de CSAK a barátnőmre nem emlékszem" nem kicsit erőltetett résszel. És azért sem lelkesedtem, hogy ezek is négy év után jönnek össze végül rendesen. Szinte minden koreai drámában van egy ilyen részlet... külön töltött 2-3-4 év. -.-" Agyrém. Ennek ellenére jó volt a finálé, igaz, Ji Hoot sajnáltam és zavart hogy Yi Jungékról nem tudunk meg többet, de összességében elégedett voltam vele.^^
A sorozat izgalmas volt és eseménydús. Személyszerint kb. a betege voltam. xD Annyira benne éltem, hogy az félelmetes... együtt sírtam, nevettem a szereplőkkel és tiszta stresszben voltam mi lesz velük.
A színészeknek piros pont jár, a zenéért pedig egyenesen leborulok a készítők előtt. =D

"Röviden" ennyi. xD Megyek, beszédülök az ágyba.