a nagy zabálás.

A nagy zabálás. Ó igen, erre nem találok szebb szavakat, hiába próbálok finom és nőies maradni. Ma megejtettük azt a keleti étterem látogatást, amit már hetek óta terveztünk. Ugyanis nyílt szutykos kis városunkban egy olyan távol-keleti étterem, ahol befizetsz x összeget ( 11-től 5-ig 1700, utána zárásig , és hétvégén 2800ft-ot) és annyit eszel amennyit nem szégyellsz. Én meg, szerencsére nem vagyok szégyenlős. =D

Suli után meg is közelítettük a helyet. Miért is ne a világ végén van, én meg a március 15.-ei ünnepség miatt magassarkúban botorkáltam. Az étterem egyébként nagyon szép. Modern, ízléses, visszafogott keleties berendezés. Egy kedves kis kínai nőci gyorsan kerített nekünk asztalt, majd kaptunk egy magyar pincérfiút, aki szerintem jó sokat röhögött rajtunk a délután folyamán. Kérdezte, mit kérünk. Hát mondom kérdezz két könnyebbet cicám. Szépen vázoltuk neki, hogy gőzünk sincs, hogy mennek itt a dolgok, magyarázza már el a hülye kislányoknak. Volt olyan rendes és egy rögtönzött tanulmányi kirándulást tartott nekünk. Körbevezetett és mindent elmagyarázott.

Na most, itt mindenféle pultok vannak. Az elsőnél nyers alapanyagok: húsok, különböző tengeri herkentyűk, zöldségek. Ezekből az ember szabadon válogathat, majd a mögötte lévő pultnál szorgoskodó kínai szakácsok jól megsütik ezeket wokban, az általunk választott szósszal. Aztán van itt még leveses pult, készételes, sushis, salátás, desszertes. Itt megjegyezném, hogy a tulajok ugyan kínaiak, de japán, koreai és thai kajáik is vannak.

Levessel és ezzel a wokos cuccal "indítottunk". Édes-savanyú leves. Hát szerintem se édes, se savanyú nem volt, viszont nagyon sűrű és felismerhetetlen dolgok úszkáltak benne. Csicsi tengergyümölcseis levesében úgyszintén. Ezt hamar fel is adtuk. Lássuk a wokban készült dolgokat. Mivel nekünk most-rögtön-azonnal mindent ki kellett próbálnunk mindent felpakoltunk a tányérra. Lehet ez volt a baj, de nem volt olyan jó az íze mint amilyen jól nézett ki. A tengeri cuccokkal egyébként sem vagyunk kibékülve...de azért hősiesen megkóstoltuk a rákokat, a sőt a tintahalat is. Na most Pup állította, hogy a rákja visszapislogott, míg Csicsi a lábaikat tanulmányozta, én meg 5 percig rágtam a tintahalat, mire lebírtam nyelni. Ez egyébként nem is biztos, hogy tintahal volt, mert sütés után már semmi nem úgy nézett ki mint előtte. =D Elnyammogtunk rajta egy darabig de aztán gyorsan új kaja után néztünk.

Jöhettek a ropogós husik édes-savanyú mártással, jázmin rizzsel, meg tavaszi tekercs, szezámos-mézes csípős csirkefalatok, zöldséges sült tészta, tintahal karikák, sült zöldségek, sült alma.... nyamiii.*-* Mind fenséges volt. Minden tiszteletem a szakácsnak.^^ Ugyan a csajok már néha nyögtek, de erősködtem, hogy sushit is muszáj enni. Pupesz mondjuk szerintem leginkább a wasabi összekotyvasztását élvezte a szója szósszal. Olyan élvezettel kavargatta, öröm volt nézni. Minket már korántsem lehetett akkora öröm nézni. Elég undorítóan ettünk, pláne mikor már belefáradtunk a pálcikával való szerencsétlenkedésbe. Plusz akkorákat nyerítettünk... Ég is a pofám így utólag. xD De mindig akadt valami kurvavicces.
Főleg mikor már a desszertnél tartottunk (kókusz puding, egzotikus gyümölcstál)

Pupi: Bazdmeg ez licsi. [Pup ezt ugye nem szereti]
Csicsi: Hol?
Pupi: Itt a számban. Megnézed?
Csicsi: Majd ha kijön. xD
Pupi: Ja, a garnélarákon fog felszörfözni.
Én itt azt hittem beesek az asztal alá. xDDD Kegyetlen volt.


Fekete pont az étteremnek, amiért a női mosdóban nem működött a csap. Ilyen érzékelős volt, de hiába tellgettem, vártam, csapkodtam, még beszéltem is hozzá... víz nem jött belőle. Nagy nehezen letöröltem a szappant a kezemről a kéztörlővel, aztán mondtam a pincérsrácnak, hogy én tudom, hogy béna vagyok, igazán tudom, de mégsem bírtam működésre kényszeríteni a vízcsapot. Elképzelhető-e hogy esetleg baja van? A srác csak morogva elvonult, hogy basszameg már megint rossz a csap. Szóval jeee, most nem én voltam a lúzer. Legalábbis itt nem, viszont amikor italt rendeltünk sikerült kikérnem egy majdnem ezerforintos hiperszuper teát. -.-" Jellemző.

Fizetnünk a kínai nőcinél kellett. Elég rendesen törte a magyart és a számoknál is homály lehetett nála. Olyan édes volt, Pup kétezressel fizette az 1200-at és a nő meg képes lett volna 1600-at visszaadni. ^^
Tök aranyosan mosolygott, nagyon szimpi volt.


Utána bementünk még sparba és én még képes voltam túrórudit enni. Visszasétáltunk a városba, elképesztően sokat vártunk a bankban éssss ennyi. Eredményes nap volt. ^^